Ékfarkú sas

Ékfarkú sas
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Telluraves;
Csoport:	Afroaves;
Rend:	Vágómadár-alakúak (Accipitriformes);
Család:	Vágómadárfélék (Accipitridae);
Alcsalád:	Sasformák (Aquilinae);
Nem:	Aquila;
Faj:	A. audax;
Tudományos név
	Aquila audax; (Latham, 1802)
Elterjedés
	Az ékfarkú sas elterjedési területe egész éves
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ékfarkú sas témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfarkú sas témájú médiaállományokat és Ékfarkú sas témájú kategóriát.

Az ékfarkú sas (Aquila audax) a madarak (Aves) osztályának a vágómadár-alakúak (Accipitriformes) rendjébe, ezen belül a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Ausztrália, Indonézia és Pápua Új-Guinea területén él.

Alfajai

ékfarkú sas (Aquila audax audax) – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén
tasmán ékfarkú sas (Aquila audax fleayi) – ez az alfaj kizárólag Tasmánia szigetén fordul elő; veszélyeztetettnek tartják, alig 200 szabadon élő pár maradt a szigeten

Megjelenése

Testhossza 85–106 centiméter, szárnyfesztávolsága 180–250 centiméter, a hím testtömege 2–4 kilogramm. A tojó nagyobb a hímnél, maximális súlya több, mint 5 kilogramm is lehet. Tollazata barna, sötétebb mintázattal. Lábai hosszúak és vastagok, hosszú, éles karmokban végződnek. Csőre nagy, horgas és erős.

Életmódja

Általában emlősökkel táplálkozik, de dögöket is szívesen elfogyaszt.

Szaporodása

Fészekalja 1 tojásból áll. A kotlási idő 45–50 nap, a fióka még 75–80 napig tartózkodik a fészekben.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 22.)
Novum állatvilág enciklopédia IV.: Madarak I. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2006. ISBN 963-9334-93-6 – magyar neve

További információk

Képek az interneten a fajról

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap