Ószász nyelv

Az óalnémet vagy ószász nyelv az angelni és szászországi népcsoportok nyelve az írásos hagyományok kezdetétől a korai középkorig.

Mind az ószász, mind az óalnémet kifejezés elterjedt a szakirodalomban és általában ugyanazt jelentik. Az óalnémet ugyanakkor az utóbbi évtizedekben a nyelvtudományban egyre elterjedtebbé vált. Ezen elnevezésnek ugyanakkor sok nyelvész szerint az a hátránya, hogy a német(ség)hez való tartozást szuggerálja, holott ebben a korai korszakban még sem német, sem angol nyelv a mai értelemben nem létezett, hisz a korai német és a korai angol egészen az első ezredfordulóig kölcsönösen érthető volt, sőt még a Hanza idején sem jelentett különösen nagy problémát az alapvető kommunikáció. Megemlítendő továbbá, hogy az óalnémet régebbi szakirodalmakban mind az ószász, mind pedig az óholland nyelveket jelenthette.

Az angolszász már az 5. században kivált az északi germán nyelvek csoportjából, és alakult az idő során óangollá, bár nagyon sokáig megvolt a kontinensen maradt szászokkal a kapcsolat. Ez az oka, hogy a Brit-szigeten élő szászok és angolok nyelvét az óalnémet csoportba sorolják. A kontinensen maradt óalnémet nyelvek a 7. századtól egyre inkább a keleti-frank befolyása alá kerültek, a Német-római Birodalomban aztán a délnémet (hochdeutsch) kancelláriák hatottak az északalföldi nyelvjárásokra.

Az ószászhoz nagyon hasonló az óangol és az ófríz. Ezt a három nyelvet északi-tengeri germán nyelvekként is szokás említeni. További rokon nyelvek az óholland és az ófelnémet.

Az ószász kora középkori elterjedési területe bizonytalan, de nagyjából a mai Alsó-Szászország, Vesztfália, Lipperland, Engern és Osztfália, beleszámítva a ma Szász-Anhalthoz tartozó, az Elbától balra elterülő területeket (kb. Halle és Magdeburg). Délen az ószász a frankkal, azaz ófelnémettel volt határos, körülbelül Merseburg és Göttingen magasságától a Rajna-vidékig, egészen Groningenig. Az ószász északon az ófrízzel volt határos Groningentől Bremerhavenig, a mai Schleswig-Holstein területén az ódánnal és északkeleten körülbelül Plön vonalában a nyugati szláv nyelvekkel.

• Ószász genezis

1. Steffen Krogh: Die Stellung des Altsächsischen im Rahmen der germanischen Sprachen. Vandenhoeck & Ruprecht, Göttingen 1996, ISBN 3-525-20344-6
2. Claus Jürgen Hutterer: Die germanischen Sprachen : ihre Geschichte in Grundzügen. 2. Auflage. Drei-Lilien-Verlag, Wiesbaden 1987, ISBN 3-922383-52-1
3. Adolf Bach: Geschichte der deutschen Sprache. 9. Auflage. VMA-Verlag, Wiesbaden