Kilencgyermekes család harmadik tagjaként született. Apja Ölbey Béla református főjegyző, anyja Pál Irén Jolán, Pál Lajos királyhelmeci ügyvéd lánya. Gyermekkorát Dögén és Királyhelmecen töltötte. 1916-ban a debreceni Svetits Intézetben folytatta tanulmányait. 1921-ben a debreceni tanítónőképzőben végzett, majd házi tanítóként dolgozott Ászáron és Pusztavacson egy intéző családjánál. 1923-ban tanítónői kinevezést kapott a nyírségi Napkoron, ahol öt évig maradt. Ekkor írásait az Élet című katolikus folyóirat jelentette meg. Tüdőbetegséget kapott, s ezért 1928-ban áthelyezték a klimatikus fekvésű Pilisszentkeresztre. 1929-ben a Magyar Vasárnap (Falusi esték) szépirodalmi és társadalmi folyóirat fölfedezte verseit és még ugyanebben az évben az Új Idők szépirodalmi hetilap megjelentette Tégla és Szél című versét. A lapot kiadó Singer és Wolfner Irodalmi Intézet 1944-es megszűnéséig számos művét közölte, beleértve első verses könyvét, a Senki szigetét. Ezt követően alkotói pályája az Új Időkhöz kötődött elsődlegesen, egészen 1944. évi megszűnéséig, 1935-ben a pestszenterzsébeti Apponyi [ma: Ónody] utcai állami elemi iskolába kerül. Ekkoriban sorra jelentek meg meséi, meseregényei. 1944-ben húszéves tanítással töltött év után nyugdíjaztatását kérte. 1947-ig műfordításból élt, majd a Szabad Nép egyik cikkével ellehetetlenítették és írói karrierjét nem folytathatta. 1949-ben kénytelen hazatérni szülőfalujába. 1954-től katolikus kiadványokban (Új Ember, Katholikus Szó, Vigilia) lehetett találkozni műveivel. 1956 után ismét pár év hallgatásra kényszerült. Az 1960-as évek közepétől újból elismerték és publikálták verseit, meséit.
Művei
Senki szigete (versek, Budapest, 1931)
Szeptemberi láz (versek, Budapest, 1936)
Karácsonyfadíszítés a mennyországban (Budapest, 1937)
Krisztus A Megváltó életét, kínhalálát és feltámadását versekbe foglalta Ölbey Irén (Budapest, 1939)
Magyar tündérmesék (Budapest, 1939)
Az arany tulipán (Budapest, 1940)
Az ezüst furulya (mesék, Budapest, 1940)
Ezüst dob (versek, Budapest, 1941)
A csillagszemű királyfi (mesék, Budapest, 1941)
Tarka versek (Budapest, 1942)
Itt kell maradnod (Budapest, 1943)
Két nemes apród (regény, Budapest 1944)
Hét aranykrajcár (mesegyűjtemény, Budapest 1947)
A fehér varázsló (kisregény, Budapest, 1948)
A szépség kertje (versek, St. Louis, Amerikai Magyar Szemle, 1969)
Ezüstbárányok, Hahota király legkisebb fia (két meseregény, Budapest, 1970)
Patti Peti (két meseregény, Budapest, 1973)
Félszáz mai mese (Válogatta és szlovák nyelvre fordította Sarkady Mária, Kassa, 1977)
