Örményország, ókori nevén Armenia Magna azután jött létre, miután III. Antiokhoszszeleukida uralkodó döntő vereséget szenvedett a rómaiaktólKr. e. 189-ben. Legnagyobb kiterjedését Nagy Tigranész uralkodása idején érte el. Kr. e. 69-től többnyire Rómától függött, Kr. e. 20-ban véglegesen római kliensállam lett.
Ezután hosszú időre megszűnt a független örmény államiság. Az országot 395-ig Róma és a Pártus Birodalom, aztán Bizánc uralta a kijelölt helyi királyok vagy kormányzók segítségével. A perzsák megerősödésével hosszú háborúk indultak Bizánc és Perzsia között a kaukázusi országért.
1045-ben Örményországot a bizánciak foglalták el, majd a manzikerti csata (1071) után az ország területe a Szeldzsuk Birodalom része lett. Végül a helyiek fellázadtak és függetlenségi háborúba kezdtek. 1080-1198 között Nagy-Örményország egy részét "a Hegyek urai" ellenőrizték. Az örmények egy része ugyanakkor kivándorolt Kilikiába, és ott Kis-Örményország néven 1198–1375 között önálló államot alkottak.
A Lusignan-dinasztia ciprusi ága, II. Konstantin unokatestvére, Ciprus, Jeruzsálem és Örményország királya. Örmény királlyá koronázása előtt meggyilkolták.
Örményország 1375-ben a főváros, Szisz (ma Kozan, Törökország) egyiptomi mameluk elfoglalásával megszűnt létezni. 1448-ig az egykori királyság egy tengerparti erőssége még ciprusi kézen maradt, és a ciprusi királyok mint a Lusignan-ház tagjai 1393-tól, az utolsó örmény király halálától viselték az Örményország királya címet, mely végül a öröklés útján a Savoyai-házra szállt.
Jegyzetek
↑Az örmény nyelvben két fő nyelvjárás van, keleti és nyugati, és ez különösen a zöngés/zöngétlen hangpárokban például p/b, g/k stb. nyilvánul meg, mint például a Rupen/Ruben, Bagratuni/Pakratuni alakoknál, ahol az első, a keleti változat az általánosan elfogadottabb.
Irodalom
Matz, Klaus-Jürgen: Ki mikor uralkodott? kormányzott? Budapest, Springer, 1994
Rüdt-Collenberg, W. H.: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Parizs, Klincksieck, 1963