Az 1971-es Eurovíziós DalfesztiválMonaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.[1] Így ismét az Egyesült Királyság rendezte meg a versenyt, bár most először nem londoni helyszínt választottak, hanem a skóciaiEdinburgh fogadta a versenyzőket.
A résztvevők
A verseny mezőnye nem változott az egy évvel korábbihoz képest, így ismét tizennyolc dal vett részt.
A svédFamily Four újból csatlakozott a mezőnyhöz, azután, hogy egy évvel korábban ők voltak a verseny történetének első résztvevői, akik hivatalosan együttesként vettek részt. Ugyancsak másodszor vett részt a portugálCarlos Mendes (1968 után), és a jugoszláv Tereza Kesovija is, viszont ő 1966-banMonacót képviselte.
Az előző évi győztes, Séverine is elutazott a skót fővárosba, hogy a hagyományoknak megfelelően átadhassa a díjat az új győztesnek.
A szavazás
A szavazás lebonyolítása az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett módon történt. Minden ország a helyszínre küldött két zsűritagot. Az egyik zsűritagnak 25 évnél fiatalabbnak, a másiknak 25 évnél idősebbnek kellett lennie. A műsorvezető háromszor kettes csoportokban szólította a zsűritagokat, akik 1 és 5 között pontozták az összes dalt. (Kivéve természetesen a sajátjukat.) Tehát a két zsűritag együtt minimum 2 és maximum 10 pontot adott a többi ország dalára. Így mindegyik dal összesen minimum 34 és maximum 170 pontot kaphatott.
A szavazás az előző évhez hasonlóan hat darab, háromszor kettes csoportban történt: a fellépési sorrendnek megfelelően három-három ország zsűritagjai mutatták be a műsorvezető segítségével, hogy hány pontot adtak az egyes daloknak. Az első csoportot a német, a francia és az ír zsűritagok alkották, akik a luxemburgi dalt helyezték az élre. Luxemburg ezt követően végig meg tudta őrizni előnyét. A győztes dal a brit és a jugoszláv zsűritől gyűjtötte be a maximális tíz pontot, míg a spanyol zsűritől a minimális két pontot kapta. A spanyol zsűri sorozatban másodszor adta a minimális pontot a győztes dalnak.
Luxemburg harmadszor diadalmaskodott. A dal szerzője, Yves Desca írta az előző évi győztes dalt is, így ő lett a második ember, aki kétszer nyerte meg a versenyt, az első ember, aki két különböző ország képviseletében győzött, és az első személy, aki két egymást követő évben diadalmaskodott.[1]
Németország sorozatban harmadszor végzett a harmadik helyen, míg az Egyesült Királyságnak ez már a nyolcadik második helyezése volt.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
