Luxemburg pénzügyi okok miatt nem élt a rendezés jogával, mivel az 1973-as Eurovíziós Dalfesztiválnak is Luxemburg adott otthont. A brit BBC vállalta, hogy ismét megrendezi a versenyt.
A résztvevők
Görögország ebben az évben vett részt először a versenyen.
Először fordult elő, hogy egy ország alig néhány nappal a verseny előtt lépett vissza. Franciaország a köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntött a visszalépés mellett. DaniLa vie à vingt-cinq ans című dala lett volna a francia résztvevő, és 14. lett volna a fellépési sorrendben.[1] Ez volt az első dalfesztivál, melyet Franciaország nélkül rendeztek meg.
Katie Boyle 1960, 1963 és 1968 után negyedszer – és utoljára – volt a dalverseny műsorvezetője.
Az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, az olaszGigliola Cinquetti másodszor vett részt a versenyen, és ezúttal a második helyen végzett. Az olaszRAI tévé azonban nem közvetítette a versenyt, és a dalt is cenzúrázták, ugyanis úgy vélték, hogy a Sì („Igen”) című dal burkolt kampány a következő hónapban esedékes választással kapcsolatban, melynek témája a válások engedélyezése vagy további tiltása volt. Éppen ezért a RAI és számos rádióállomás a választásokig megtagadta a Sì játszását.
Az itt győztes ABBA már az 1973-as fesztiválra is nevezett, de akkor csak a harmadik helyen végeztek a svéd nemzeti döntőben Ring-Ring című dalukkal, így nem vehettek részt a nemzetközi versenyen.[1]
A szavazás
Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztiválon bevezetett szavazási rendszert elvetették. Visszatértek az eredeti lebonyolítási módhoz, azaz az országok 10-10 zsűritaggal rendelkeztek, akik 1 pontot adtak az általuk legjobban ítélt dalnak. Vagyis mindegyik ország tetszőlegesen osztott szét tíz pontot a többi ország dalai között. Ez volt az első alkalom arra, hogy a zsűrik szóvivőit véletlenszerű sorrendben szólították.[1] Ez később 2006-tól vált szokássá. A szavazás során Svédország rögtön az élre állt, és végül előnyét végig őrizve zárt az élen.
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
