Az egyik résztvevő az angol Chelsea, amely korábban a 2008-as döntőben szerepelt. A Manchester United ellen tizenegyesekkel kapott ki 6–5-re. A döntő másik résztvevője a Bayern München, amely háromszor nyert Bajnokcsapatok-Európa-kupáját, és 2001-ben pedig bajnokok ligáját. A BL sorozatban először a München játszott a döntőben házigazdaként.[2] A BEK-sorozatban 1957-ben a Real Madrid, 1965-ben pedig az Internazionale hazai pályán nyerte meg a BEK-et. 1984-ben az AS Roma azonban kikapott hazai közönség előtt.
A Chelsea emellett a huszonkettedik olyan labdarúgócsapat lett, mely elhódította a legrangosabb európai klubserleget.[4]
A legutóbbi BL-döntőn, melyen tizenegyespárbaj döntött a győztes kilétéről, a Chelsea volt az egyik résztvevő. A 2008-as döntőben a Manchester United ellen buktak el úgy, hogy vezettek a párbaj során (a harmadik körben Cristiano Ronaldo hibázott), míg ezúttal ők voltak hátrányban már az első kör után.[4]
Összességében tizedik alkalommal dőlt el a kupa sorsa büntetőkkel BEK/BL finálén.[4]
A Bayern München részéről ez volt a kilencedik döntő, ebből az ötödik, amelyet elbuktak. Ebből az ötből négyszer angolok győzték le őket, az egyetlen kivétel az 1987-ben volt, mert ekkor a portugál FC Porto nyert ellenük.[4]
A Chelsea az első olyan európai focicsapat, mely abban az évben nyert a BL-ben, mely évben városa olimpiát rendezett. A Barcelona 1992-ben a BEK-et nyerte meg olimpiai városként.
Út a döntőig
Az eredmények az adott csapat szempontjából szerepelnek.
A München Müller fejesgóljával szerzett vezetést hét perccel a vége előtt. A 88. percben Drogba szöglet utáni fejesgólja jelentette az egyenlítést. A hosszabbításban Robben tizenegyest hibázott, a hosszabbítás végéig nem változott az eredmény. A Chelsea kihagyta az első büntetőt, a negyedik sorozatban pedig a Bayern is hibázott. Az ötödik sorozatban Schweinsteiger a kapufát találta el, Drogba pedig nem hibázott, ezzel a Chelsea nyerte a mérkőzést.
