A győzelmet Roger Federer szerezte meg, az elődöntőben a címvédő Novak Đokovićot 6–3, 3–6, 6–4, 6–3-ra, majd a döntőben 4–6, 7–5, 6–3, 6–4-re a brit Andy Murray-t is legyőzve. A svájci játékos ezzel összességében a tizenhetedik Grand Slam-győzelmét érte el, ebből a hetediket az All England Clubon. Utóbbival beállította a szintén hétszeres wimbledoni bajnokPete Sampras, valamint a sikereit az 1880-as években elérő William Renshaw csúcsát.[2] Federer a hatvanhatodik wimbledoni mérkőzését nyerte meg a döntővel, amivel Jimmy Connors (84) és Boris Becker (71) mögött a harmadik helyen állt ekkor ebben a tekintetben.[3] A bajnoki cím megszerzésének értékét növelte, hogy ennek köszönhetően a svájci játékos több mint két év szünet után ismét átvette a vezetést a világranglistán.[2]
A férfiak páros versenyét az elődöntőben a címvédő Bob Bryan–Mike Bryan-testvérpárt is kiejtő, szabadkártyával elinduló Jonathan Marray–Frederik Nielsen-kettős nyerte meg. A brit-dán páros a döntőben 4–6, 6–4, 7–6(5), 6–7(5), 6–3-ra diadalmaskodott a Robert Lindstedt–Horia Tecău-kettős felett.[5] Marray 1936 óta az első brit férfi, aki ebben a versenyszámban győzni tudott az All England Clubon. Nielsen az első dán játékos, aki egyesben vagy párosban (nem ideértve a vegyes párost) Grand Slam-tornát nyert. Éppen az ő nagyapja, Kurt Nielsen volt az egyetlen dán teniszező eddig, aki Wimbledonban döntőbe jutott egyéniben, de 1953-ban és 1955-ben is vesztesen hagyta el a pályát.[5]
Vegyes párosban a tornagyőzelmet a Mike Bryan–Lisa Raymond-duó szerezte meg, a két óra 24 perces döntőben 6–3, 5–7, 6–4-re legyőzve a Lijendar Pedzs–Jelena Vesznyina-párost. Bryan és Raymond harmadik közös címüket szerezték meg, 2002-ben a US Openen, 2003-ban a Roland Garroson diadalmaskodtak.[7]Wimbledonban Bryannek ez volt az első győzelme vegyes párosban, míg Raymond 1999-ben már nyert egyszer, akkor éppen a mostani ellenfél, Lijendar Pedzs volt a partnere.[8]
Érdekességek
A második kiemelt, korábbi világelső Rafael Nadal a második körben nagy meglepetésre öt játszmában kikapott a cseh Lukáš Rosoltól. Nadallal 2005 óta nem fordult elő, hogy ilyen korán búcsúzott egy Grand Slam-viadaltól. Abban az évben szintén WimbledonbanGilles Müllertől kapott ki a torna második fordulójában.[9]
Jaroszlava Svedova a harmadik körben úgy nyerte meg 6–0-ra az első játszmát Sara Errani ellen, hogy egyetlen labdamenetet sem veszített. A mindössze tizenöt percig tartó szett során a kazah versenyző 24 pontot nyert meg egymás után, teljesítve az „aranyszettet”. Erre utoljára 1983-ban volt példa, amikor Bill Scanlon hasonló módon nyert játszmát Marcos Hocevar ellen a Gold Coast Classicon. A női mezőnyben Svedovának sikerült először ez a bravúr az open éra ideje alatt, s Wimbledonban is első alkalommal fordult elő ilyen eset. A mérkőzést végül Svedova nyerte 6–0, 6–4-re.[10][11]
Andy Murray és Márkosz Pagdatísz centerpályán lejátszott harmadik fordulós találkozója, amelyet Murray 7–5, 3–6, 7–5, 6–1-re nyert meg, a torna történetének legkésőbb véget ért mérkőzése lett, mivel helyi idő szerint 23 óra 2 perckor fejeződött be. Az összecsapás 19.12-kor vette kezdetét, s 21.03-kor félbeszakadt sötétedés miatt, de 36 percnyi szünet után, a világítást is biztosító tető behúzását követően folytatódott. Bár technikai akadálya így nem lett volna a mérkőzés aznapi befejezésének, a wimbledoni torna szabályai szerint este 11 órakor mindenképpen fel kell függeszteni a centerpályán folyó mérkőzést is, függetlenül az állástól. A negyedik szettben, Murray 4–1-es vezetésénél már 22.57-et mutatott az óra, amikor Pagdatísz adogatni kezdett, s éppen azután ugrott 23.00-ra, hogy 5–1 lett. A verseny főbírója azonban engedélyt adott, hogy Murray elkezdjen szerválni, aki két perc alatt meg is nyerte az adogatójátékát, s vele a mérkőzést is.[12] A legkésőbb befejezett wimbledoni meccs rekordját korábban Novak Đoković és Olivier Rochus2010-es mérkőzése tartotta, amely 22.58-kor ért véget a szerb játékos győzelmével.[13][14]
A horvát Marin Čilić a harmadik körben öt óra harmincegy perc alatt 7–6(6), 6–4, 6–7(2), 6–7(3), 17–15-re győzte le az amerikai Sam Querrey-t. A 2010-ben szintén Wimbledonban lejátszott, tizenegy óra öt perces játékidejével minden létező rekordot megdöntő Isner–Mahut-meccs után ez volt a második leghosszabb mérkőzés, amelyet valaha lejátszottak az All England Club füves pályáin.[15]
Serena Williams 24 ászt ütött a Viktorija Azaranka ellen 6–3, 7–6(6)-ra megnyert elődöntőben, ezzel új wimbledoni rekordot állított fel a női mezőnyben. Teljesítménye egyben világcsúcsnak is számít, de holtversenyben, mivel 2008-ban Tokióban az észt Kaia Kanepi is ugyanennyi ászt ütött a Lucie Šafářová elleni – igaz, háromszettes – mérkőzésén az első fordulóban.[16] Serena a torna során összesen 102 ászt mutatott be (ebből tizenhetet a döntőben), amivel megdöntötte az eddig is általa tartott wimbledoni rekordot a nők egyéni mezőnyében (2010-ben 89 ásszal zárta a viadalt).[4][17] Ráadásul az egész versenyen ő ütötte a legtöbb fogadhatatlan adogatást, néggyel többet, mint a férfiak statisztikáját vezető Philipp Kohlschreiber.[18]
A torna összdíjazása 16 060 000 angol fontot tett ki. Ez az összeg 10%-kal volt magasabb az előző évinél; 1993 óta nem emelték meg ilyen jelentős mértékben a teljes díjazást.[21] A férfi és a női egyéni győztes fejenként 1 150 000 fontban részesült.[22]
↑Ronald Atkin: 126th championships review. Wimbledon.com, 2012. július 9. [2013. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 9.)
↑ abFrequently Asked Questions. ATP World Tour. [2012. július 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 15.) Lásd még: 2012 ATP Rulebook (letölthető pdf-ben) pp. 191. [2012. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 22.)
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
