Mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kapnak. A zsűri és a közönség pontjai külön számítanak bele a végeredménybe.
Indulók száma
40; 25 a döntőben, a két elődöntőből összesen 15 ország nem jut tovább
Eredetileg 41 ország erősítette meg részvételét a dalfesztiválra, beleértve Örményországot, mely egy, és Montenegrót, mely két kihagyott év után tér vissza, azonban az EBU 2022. február 25-én bejelentette, hogy Oroszországot kizárják a versenyből a 2021–2022-es orosz–ukrán krízis következtében.[1] Így végül 40 ország alkotta a 2022-es verseny mezőnyét.
A verseny győztese az Ukrajnát képviselő Kalush Orchestra formáció lett, akik 631 pontot összegyűjtve nyerték meg a döntőt, az ország harmadik győzelmét aratva. A Stefania című dal emellett öt ország szakmai zsűrijétől, és huszonnyolc ország közönségszavazásából kapta meg a maximális 12 pontot.
A 2022-es dalfesztivál elődöntőit és döntőjét körülbelül 161 millió ember látta, ami 22 milliós visszaesés az előző évhez képest.[2] Ez volt az első Eurovíziós Dalfesztivál, amit UHD-felbontásban is sugároztak.
A helyszín és a verseny témája
Olaszország a 2021-es győzelmét követően, a hagyomány szerint, megkapta a következő évi verseny rendezési jogát.
Május 28-án hivatalossá vált, hogy amennyiben Rimini nyerné el a rendezés jogát, a versenyt a közeli San Marino műsorszolgáltatójával, a San Marino RTV-vel közösen rendeznék meg.
Legalább egy nemzetközi repülőtér a várostól legfeljebb 90 perc távolságra.
Legalább 2000 szállodai szoba a verseny helyszínén és annak közelében.
Egy rendezvényközpont megléte, amely alkalmas nagyszabású televíziós műsor rendezésére.
A pályázó intézményekre vonatkozóan pedig öt feltételt fogalmazott meg a műsort szervező EBU:
Fedett, klimatizált intézmény pontosan meghatározott méretekkel.
Körülbelül 8-10 ezer fő befogadására alkalmas nézőtér, ami nagyjából a 70%-a egy, a helyszínen tartott átlagos, telt-házas koncert befogadóképességének.
Egy magas színvonalú, élő műsorok rendezéséhez szükséges technikai felszereltség kialakítására alkalmas, beltéri helyszín.
Elegendő hely az élő műsorokhoz szorosan kapcsolódó helyszínek (sajtóközpont, a delegációk számára szükséges terek, öltözők, próbahelyszínek, mellékhelyiségek, vendéglátó egységek stb.) elhelyezésére.
Elérhetőség a próbák és az élő műsorok, valamint az azokat megelőző hat és az azokat követő egy hétben.
2021. november 21-én bejelentették, hogy a színpad látványelemeit az Atelier Francesca Montinaro cég három munkása fogja megtervezni.[9] 2017 óta először fordul elő, hogy nem Florian Wiedert illeti ez a feladat.
A dalfesztivál hivatalos logóját 2022. január 21-én mutatták be. Ugyanezen a napon ismertették a dalfesztivál hivatalos mottóját, amely The Sound of Beauty lett, mely magyarul azt jelenti, hogy A szépség hangja.[10] A logót a kimatika és a hanghullámok tanulmányai inspirálták, valamint ezek mellett a használt betűtípus a 20. századi olaszországi reklámplakátok világát idézi.
A rendezéshez szükséges lett volna egy tető építése.
A résztvevők
A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója2021. október 20-án hozta nyilvánosságra a résztvevők hivatalos listáját. Visszatért a dalfesztiválra egy kihagyott év után Örményország, valamint az utoljára 2019-ben induló Montenegró. Eszerint az előző évhez képest kettővel több, 41 ország vett volna részt a 2022-es versenyen.
2022. február 25-én az EBU bejelentette Oroszország kizárását a versenyből, miután több részt vevő ország műsorsugárzója kérte, hogy zárják ki az országot a versenyzők közül a 2022-es orosz–ukrán krízis miatt.[22]Észtország és Finnország a hivatalos közlemény előtt bejelentette, amennyiben Oroszország résztvevője lesz a dalfesztiválnak, nem kívánnak szerepelni a torinói versenyen.[23][24] Az országot Slavia Simonova képviselte volna.[25] Így összesen 40 ország vett részt a 2022-es versenyen.
1994 óta először vett részt chilei előadó a dalfesztiválon Ronnie Romero személyében, aki a Bulgáriát képviselő Intelligent Music Project frontembereként lépett színpadra. 2010 óta először fordult elő, hogy Hollandia versenydala holland nyelven hangzott el, Litvánia pedig 1994-es debütálása után másodszor küldött teljes egészében litván nyelvű dalt, míg a szerb versenydal volt az első dal a dalfesztivál történelmében, amely tartalmazott latin nyelvű részleteket. Franciaország versenydala breton nyelven hangzott el, erre korábban egyszer, 1996-ban volt példa, emellett 2011 óta először fordult elő, hogy Franciaország dala nem tartalmaz francia nyelvű részt, továbbá a dalfesztivál történetében először nem hangzott el francia nyelvű dal vagy francia nyelvű részletet tartalmazó dal.
Érdekesség, hogy az észt versenyző kiválasztásában a nemzetközi zsűri tagjaként közreműködött a volt magyar delegációvezető, Bubnó Lőrinc, aki a magyar zsűri pontjait ismertette, annak ellenére, hogy Magyarország nem volt a dalfesztivál résztvevői között.[26]
Harmadik alkalommal vett részt a versenyen a bolgárSztojan Jankulov, ezúttal az Intelligent Music Project tagjaként. Jankulov korábban 2007-ben és 2013-ban szerepelt a dalfesztiválon az Elitsa & Sztojan formáció tagjaként. Szintén harmadszor vett részt a moldáv Zdob și Zdub, ezúttal azonban a Frații Advahov közreműködésében: 2005-ben az ország első versenyzőiként hatodik, 2011-ben pedig a tizenkettedik helyen végeztek. Továbbá sorozatban másodjára vett részt az ukrán Ihor Didencsuk, aki 2021-ben a Go_A együttes tagjaként, ezúttal pedig a Kalush Orchstra zenészeként vett részt a versenyen. Szintén másodjára állt színpadra az olaszMahmood, a 2019-es verseny második helyezettje, ezúttal azonban Blanco közreműködésében.
Andorra – 2020. augusztus 1-jén Susanne Georgi, az ország eddigi utolsó versenyzője azt állította, hogy az andorrai kormány szóban hozzájárult a törpeállam 2022-es visszatéréséhez a dalfesztiválra. Az énekesnő kezdetben a 2021-es versenyre való visszatérést szorgalmazta, ez az elképzelés azonban a Covid19-pandémia miatt háttérbe szorult.[67] A Ràdio i Televisió d’Andorra (RTVA) ennek ellenére június 19-én bejelentette ismételt távolmaradását. Az ország utoljára 2009-ben vett részt a versenyen.[68]
Bosznia-Hercegovina – A Bosanskohercegovačka radiotelevizija (BHRT) 2021. június 24-én bejelentette, hogy az ország Eurovíziós Dalfesztiválra való visszatérése nem valószínű a közeljövőben a közmédia jelenlegi finanszírozási módja mellett, valamint szponzorok hiányában. Az ország emellett az Európai Műsorsugárzók Uniója felé felhalmozott tartozásait sem tudta visszafizetni a bejelentés időpontjáig.[69] A BHRT végül 2021. október 12-én jelentette be távolmaradását. Bosznia-Hercegovina utoljára 2016-ban, szponzori segítséggel vett részt a versenyen.[70]
Fehéroroszország – 2021. május 28-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy a fehérorosz belpolitikai válság miatt határozatlan időre felfüggeszti az állami műsorsugárzó, a Fehérorosz Állami Televízió- és Rádiótársaság (BTRC) tagságát, így az ország a későbbiekben átmenetileg várhatóan nem vehet részt a versenyen.[71] A szervezet két hetet adott a BTRC-nek a hivatalos válasz megfogalmazására, a műsorsugárzó ezt azonban nem tette meg, így az Európai Műsorsugárzók Uniója 2021. július 1-jén a BTRC kizárása mellett döntött.[72] A BTRC később közleményt adott ki, amelyben közölték, hogy nem támogatják az ország részvételét az elkövetkező években a versenyen.
Liechtenstein – 2021. augusztus 20-án az 1 FL TV megerősítette, hogy a törpeállam nem debütál a versenyen 2022-ben sem. Liechtenstein anyagi okok miatt jelenleg nem tud csatlakozni az Európai Műsorsugárzók Uniójához, mely a részvétel egyik feltétele. Az ország korábban kétszer, 1969-ben és 1976-ban akart részt venni a dalfesztiválon, amely azonban az EBU-tag műsorsugárzók hiánya miatt nem valósulhatott meg.[73]
Monaco – A TMC2021. augusztus 30-án megerősítette, hogy a törpeállam nem tér vissza a versenyre 2022-ben. Monaco utoljára 2006-ban vett részt a dalfesztiválon.[75]
Magyarország részvételéről 2021. október 11-ig semmilyen hivatalos információ nem állt rendelkezésre, továbbá a magyar közszolgálati média, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) sem adta jelét egy lehetséges visszatérésnek, így 2022-ben is Magyarország távolmaradásával lehetett számolni. 2021. október 11-én nyilvánosságra hozták A Dal 2022 című tehetségkutató műsor pályázati feltételeit, melyben ezúttal sem szerepelt az Eurovíziós Dalfesztiválra való utalás, így Magyarország sorozatban harmadik éve nem nevezett indulót a nemzetközi versenyre, mely 2021. október 20-án, a hivatalos résztvevői lista nyilvánosságra hozatalával megerősítést is nyert.
A versenyt megelőző időszak
Nemzeti válogatók
A részt vevő 40 ország közül 25 nemzeti döntő keretein belül, 13 belső kiválasztással, 1 eredetileg nemzeti döntővel, majd végül belső kiválasztással, 1 pedig eredetileg előadóját és dalát is nemzeti döntővel választotta ki, végül azonban a dalt lecserélve egy új dalt mutattak be belső kiválasztást követően. A később kizárásra került Oroszország belső kiválasztással nevezte volna meg indulóját.
Izrael egy nemzetközi szinten ismert tehetségkutató-formátum, a The X Factor Israel segítségével választotta ki versenyzőjét. San Marino 2018 és 2020 után harmadjára rendezett nyílt válogatót. Spanyolország az olasz Sanremói Dalfesztivál mintájára létrehozott Benidorm Fest keretein belül választotta ki versenyzőjét, míg Észak-Macedónia és Írország2015 óta először választott versenyzőt nemzeti döntő segítségével, utóbbi válogatóműsora a The Late Late Show beszélgetős műsor egy különkiadásaként került megrendezésre. Lengyelország egy, Németország pedig két év kihagyás után visszatért a televíziós dalválasztó műsor használatához. Montenegró2017, Örményország pedig 2019 után újból belső kiválasztást követően nevezte meg indulóját, míg Szerbia egy új elnevezésű, de az ország korábbi hagyományos válogatóműsora, a Beovizija szabályrendszerét követő nemzeti döntő keretein belül választott versenyzőt.
A többi ország, Ausztria, Azerbajdzsán, Belgium, Bulgária, Ciprus, az Egyesült Királyság, Görögország, Grúzia, Hollandia és Svájc ismételten a teljes belső kiválasztás mellett döntött. Eredetileg Moldova hagyományos nemzeti döntőjével választotta volna ki versenyzőjét, azonban az ország járványügyi helyzete és a COVID-19-fertőzöttek számának növekvése miatt a TRM úgy döntött, nem rendez televíziós döntőt, az ország indulóját az összes jelentkező közül, belső kiválasztással jelölték ki.
A dalverseny első hivatalosan megerősített előadója a belgaJérémie Makiese volt, akit 2021. szeptember 15-én jelentettek be, míg az első dal a bolgár versenydal, az Intention, amit december 5-én mutattak be, ezzel ebben az évben, a hagyományokkal ellentétben, nem az albán dal volt az első nyilvánosságra hozott szerzemény. A verseny utolsó hivatalosan megerősített előadója a portugál válogató győztese, Maro, az utolsóként bemutatott dal pedig az azeri dal, a Fade to Black volt 2022. március 21-én.
A részt vevő országok nemzeti válogatóinak listája
A harminchat elődöntős országot hat kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A felosztást január 18-án hozta nyilvánosságra az EBU.[79]
Január 25-én tartották a sorsolást, a torinói Palazzo Madamában, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele.[80][81] A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős „Öt Nagy” és a rendező ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra. Ugyanekkor került sor a jelképes kulcsátadásra, melyen az előző rendező város, Rotterdam polgármestere adta át Torino polgármesterének a korábbi rendező városok szimbólumait tartalmazó kulcscsomót. A sorsolás házigazdái eredetileg Carolina di Domenico és Gabriele Corsi lettek volna, de utóbbinak PCR-tesztje pozitív eredményt adott, így őt Mario Acampa helyettesítette.[82][83]
A versenyre eredetileg nevező Oroszország az első elődöntő második felében szerepelt volna.
10 (+3 korábbi évekből és/vagy nemzeti válogatókból)
Live-on-tape felvételek
Az idei évben ismét minden résztvevő produkciójáról készül egy előzetes felvétel, melyet abban az esetben használnak fel, ha az adott előadó az esetlegesen érvényben levő utazási korlátozások vagy egészségügyi okok miatt nem tud jelen lenni az élő adások idejében Torinóban. Hasonló eljárással rendezték meg a 2020-as Junior Eurovíziós Dalfesztivált is.
A 40 résztvevő ország közül 16 hazájában, míg 9 egy másik résztvevő országban forgatja le a live-on-tape produkcióit.
A verseny után a produkciókat nyilvánosságra hozták, az ausztrál, azeri, ciprusi, cseh, holland, moldáv és norvég előadások nélkül.[85][86] Az örmény produkciót később eltávolították a dalfesztivál videómegosztó csatornájáról.
Próbák és sajtótájékoztatók
A próbák április 30-án kezdődtek a verseny helyszínén. Az első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, valamint még a színpadra lépés előtt, a színfalak mögött beállították az énekesek mikrofonjait és fülmonitorjait. A színpadi próba után a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzeli el a produkció lefilmezését. Innen a sajtótájékoztatóra mentek az előadók, ahol egy műsorvezetővel beszélgettek a versenyről, a produkcióról, a próbákról, valamint a sajtó akkreditált tagjai is tehettek fel kérdéseket. A próbák és a sajtótájékoztatók egyszerre zajlottak: míg az egyik ország sajtótájékoztatót tartott, addig a következő már próbált az arénában.
A próbák és sajtótájékoztatók menetrendje
A kezdési időpontok helyi idő szerint vannak feltüntetve. (UTC+01:00)
Eurovíziós hagyomány, hogy a rendező város vörös szőnyeges megnyitó ünnepséget szervez a résztvevők számára. Ezzel az eseménnyel veszi kezdetét az eurovíziós hét. A vörös szőnyeg ebben az évben ismét türkiz szőnyeggé változott, ami körülbelül 200 méter hosszú volt.[87] Ebben az évben igazodva a verseny arculatához, az ünnepséget Torino gazdag királyi történelmének egyik szimbolikus helyszínén, Venaria Reale-ben a Venaria királyi palota kertjében tartották. A megnyitó eseményen az összes résztvevő ország delegációja felvonult egyesével, először fotókat készítettek, majd a műsorvezetőkkel beszélgettek pár percig. Továbbhaladva a különböző országokból érkezett sajtó tagjainak adtak interjúkat. Ezután vonultak be az épületbe, a Nagy Galériába, ahol Stefano Lorusso, Torino városának polgármestere, Martin Österdahl, a dalfesztivál igazgatója, illetve Simona Martorelli és Claudio Fasulo a dalfesztivál ügyvezető producerei fogadtak. Az eseményt május 8-án, vasárnap 16 órakor közvetítették a hivatalos eurovíziós YouTube-csatornán. A megnyitó műsorvezetői a sajtótájékoztatók házigazdái, Carolina Di Domenico, Laura Carusino, Mario Acampa és Gabriele Corsi voltak.
Minden országból öt profi zeneipari szakembert bíz meg a helyi közmédia a dalok értékelésére. A nemzeti zsűrik az élő adás előtt egy nappal egy zárt láncú közvetítésben egy videószobából követik figyelemmel a második főpróbát, és az ott látottak és hallottak alapján minősítik a produkciókat. Ezt a próbát emiatt zsűri shownak hívják, és az élő adáshoz hasonló eurovíziós élményt nyújtja a jegyet váltóknak az arénában. Az első elődöntő előtt 19 országból 95, a második elődöntő előtt 21 országból 105, míg a döntő előtti napon 40 országból összesen 200 zsűritag pontoz. A zsűritagok névsorát a tavalyi évtől kezdve a döntő után hozza nyilvánosságra az EBU. Németország esetében Felicia Lu-t kizárták a zsűritagok közül, mivel hónapokkal a verseny előtt megosztotta közösségi oldalain a kedvenceit és ebből sorrendet állított.[88]
Az első elődöntőt május 10-én rendezték meg tizenhét ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül két automatikusan döntős ország – Franciaország és Olaszország – is szavazott az első elődöntőben, valamint a május 9-én tartandó főpróbákon versenydalukat is előadták. Az első elődöntő nyitánya az empátiáról és a kiterjesztett valóságról szólt, a bolygók képeivel a nézők elé vetítve több mint 40 táncos tisztelgett a nap, mint az öröm, az élet és a remény szimbóluma előtt. Az est folyamán fellépett Diodato, aki a koronavírus-járvány miatt eltörölt 2020-as Eurovíziós Dalfesztiválon képviselte volna Olaszországot, valamint egy különleges, az 1980-as évekItalodisco dalainak egyvelegével lépett fel Dardust és Benny Benassi a népszerű brit együttes, a Sophie & The Giants közreműködésében.[89][90] Az elődöntőben megjelent Maléna is, a 2021-es Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztese, aki élményeiről mesélt és meginvitálta a közönséget a decemberi jerevániversenyre.
A második elődöntőt május 12-én rendezték meg tizennyolc ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül három automatikusan döntős ország – az Egyesült Királyság, Németország és Spanyolország – is szavazott az első elődöntőben, valamint a május 11-én tartandó főpróbákon versenydalukat is előadták. A második elődöntő során fellépett a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál olasz versenyzője, az Il Volo.[91] A műsor folyamán a verseny egyik házigazdája, Alessandro Cattelan mutatta be az olasz nép mentalitását és sztereotípiáit Olasz módra című előadásában.
A döntőt május 14-én rendezték meg huszonöt ország részvételével. A döntő a Piazza San Carlo-n kezdődött, mielőtt a döntősök felvonultak a színpadra. A nyitányhoz a Rockin' 1000 adta a zenei aláfestést. Laura Pausini és Mika, akik a műsor házigazdái voltak, egy egyvelegben bemutatták leghíresebb dalaikat, illetve Mika egy új dalát is előadta.[92] Fellépett még a Måneskin együttes is, akik legújabb dalukat, a Supermodel-t adták elő, majd Gigliola Cinquetti az 1964-es Eurovíziós Dalfesztivál győztes dalával zárta a vendégfellépők sorát.[93][94]
Érdekesség, hogy az idei évben négy ország nem a megszokott helyről jelentkezett be. Az Egyesült Királyság eurovíziós bázisát a fővárosból Salfordba helyezték át, így onnan közölték a pontokat.[109]Hollandia az előző dalfesztivál helyszínéről, Rotterdamból, Olaszország az idei verseny helyszínéről, Torinóból, míg Spanyolország a nemzeti válogatójuk helyszínéről, Benidormból közölte a pontokat.
Eredetileg Azerbajdzsánból Narmin Salmanova, Romániából Eda Marcus, míg Grúziából Helen Kalandadze jelentette volna be a zsűri pontjait. Helyettük a dalfesztivál vezetője, Martin Österdahl ismertette, hogy ki kapta ezekből az országokból a 12 pontot.
Az elődöntőket és a döntőt az interneten élőben közvetítette kommentár nélkül a verseny hivatalos YouTube- és TikTok-csatornája is. Az élő közvetítés YouTube-on nem volt elérhető Csehországban, Görögországban és az Egyesült Államokban. Magyarországon az előző évhez hasonlóan egyetlen tévécsatorna sem közvetítette a műsort.[110]
A dalfesztivál történelmében először lesz elérhető kommentár breton és számi nyelveken.[111][112] Emellett először rögzítik és közvetítik 4K UHD minőségben a versenyt.[113]
Ukrajnát eredetileg a helyi nemzeti válogató, a Vidbir győztese, Alina Pash képviselte volna, azonban két nappal a győzelme után nyilvánosságra hozták, hogy 2015-ben engedély nélkül tartózkodott a Krím területén. Az énekesnő a Shadows of Forgotten Ancestors (magyarul: Elfeledett ősök árnyékai) című dallal nyerte meg a nemzeti döntőt.[114]2022. február 16-án Pash bejelentette Twitter-fiókján, hogy visszalép a dalfesztiválon való szerepléstől.[115] Az ukrán nemzeti műsorszolgáltató, a UA:PBC még aznap bejelentette, hogy tárgyalásokat tartanak a nemzeti döntő második helyezettjével, hogy felajánlják nekik az ország képviselésének jogát. 2022. február 22-én bejelentették, hogy megállapodtak a Kalush Orchestrával, így ők fognak az ukrán színekben indulni az Eurovíziós Dalfesztiválon.[116]
Oroszország kizárása
A versenyre eredetileg nevező Oroszország az első elődöntő második felében vett volna részt, azonban 2022. február 25-én-én az EBU bejelentette, hogy az országot kizárják a versenyből, az Ukrajna orosz megszállása miatt. A kizárás pillanatáig az orosz közszolgálati televízió nem nevezte meg, hogy ki képviselte volna az országot az Eurovíziós Dalfesztiválon, azonban egy interjúban be lett jelentve, hogy az országot Slavia Simonova képviselte volna. [117]
Az izraeli külügyminisztérium sztrájkja
Helyi sajtóértesülések szerint 2022-es Eurovíziós Dalfesztivál izraeli delegációja nem tud részt venni a versenyen az izraeli külügyminisztériumban jelenleg is zajló sztrájk miatt. Szervezetileg ide tartozik az az ügynökség is, ami a jelen körülmények miatt nem tudja biztosítani a korábbi évekhez hasonlóan az Eurovíziós Dalfesztiválra utazni kívánó delegáció biztonságát.[118] A versenyt lebonyolító EBU még nem mondta ki hivatalosan, hogy Izrael nélkül rendeznék meg a dalfesztivált: közleményük szerint mindent megtesznek azért, hogy az ország a versenyben maradhasson. Mivel érvényben van az a szabály, amit a Covid19-pandémia miatt hoztak, így a helyi tévéstúdióban előre elkészített és élőben felvett produkciót is be kell küldeni a verseny szervezőinek arra az esetre, ha az utazási nehézségek miatt nem tudna a versenyző és a delegáció elutazni Torinóba.[119] A sztrájkhelyzetet később rendezték, ezért az izraeli delegáció kiutazhat a dalfesztiválra.
Problémák az első próbákon
A 2022. április 30-án kezdődő első próbák alatt a Napot szimbolizáló, a színpad középpontjában álló forgó félkör alakú építmény elromlott, ezért nem tudott rendesen működni, ami miatt az országok nem használhatták ezt a produkcióikban. A „Nap” egyik oldalán lámpák, másikon LED-képernyők vannak kialakítva, jelenlegi pozíciójában a fények a közönség felé néznek. Ennek eredményeként számos ország, akik a LED-képernyőket használták volna, az utolsó pillanatban kellett módosítaniuk a színpadképen. Az EBU május 3-án közleményt adott ki a színpaddal kapcsolatos problémákról, amelyben kijelentették, hogy a technikai tesztek során a produkciós csapat kihívásokkal szembesült a „Nap” különböző helyzetbe állításánál, így arra a döntésre jutottak, hogy mind a 40 dal alatt ugyanabban a pozícióban marad, így biztosítva a tisztességes versenyt minden résztvevő ország számára.[120]
Andrea Koevszka megjelenése a megnyitó ünnepségen
Az észak-macedón műsorszolgáltató (MRT) a megnyitó ünnepség után nem sokkal kiadott egy közleményt amely azt tartalmazta, hogy az észak-macedón versenyzőt, Andrea Koevszkát botrányos viselkedése miatt visszaléptetnék a versenytől, mivel a dalfesztivál megnyitó ünnepségén Észak-Macedónia zászlaját (nem szándékosan) elhajította.[121] Az MRT hozzátette, a botrányos magatartás mögött semmiképpen sem a közszolgálati televízió áll. Az énekesnőt felszólították, hogy kérjen bocsánatot az ügyben, aki ezt meg is tette még aznap este.
A Marcel Bezençon-díjjal, melyet először a 2002-es Eurovíziós Dalfesztiválon adták át Észtország fővárosában, Tallinnban, a legjobb döntős dalokat és előadókat díjazzák. A díjat Christer Björkman (Svédország versenyzője az 1992-es Eurovíziós Dalfesztiválon és az ország volt delegációvezetője) és Richard Herrey (az 1984-es verseny győztese a Herreys tagjaként) alapították és a verseny alapítójáról nevezték el. Három kategóriában osztják ki az elismerést: a legjobb előadónak járó Művészeti díj (a részt vevő országok kommentátorjainak döntése alapján), a legeredetibb dal szerzőjét elismerő Zeneszerzői díj (az adott évben döntős dalok szerzőinek zsűrije ítéli oda) és a legjobb dalnak járó Sajtódíj (az akkreditált újságírók szavazatai alapján).[122] A győzteseket nem sokkal a döntő előtt hirdették ki.
Az OGAE (franciául: Organisation Générale des Amateurs de l'Eurovision, magyarul: Az Eurovízió rajongóinak Általános Szervezete) egy internacionális szervezet, melyet 1984-ben Jari-Pekka Koikkalainen alapított Savonlinnában, Finnországban.[123] A szervezet 2018-ban negyvenkét eurovíziós rajongói klubbal állt összeköttetésben Európa-szerte és azon túl, melyek nem kormányzati, nem politizáló és nem gazdasági szervezetek.[124]2007 óta minden évben szerveznek a verseny előtt egy szavazást, ahol a ugyanazt a szavazási módszert alkalmazzák, mint az Eurovíziós Dalfesztiválokon (mindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1–7, 8, 10, és 12 pontot kapnak).
↑Klubi-info: Mikä ihmeen OGAE? (finn nyelven). OGAE Finland, 2012. június 5. [2012. augusztus 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 17.)