9×19 mm Parabellum

	9x19 mm Luger
	Egy teljesköpenyes (FMJ) és egy üregeshegyű (JHP) lövedékkel szerelt 9×19 mm Luger lőszer
Típus	Pisztoly
Ország	Német Birodalom
	Gyártás
Tervező	Georg Luger
Tervezés dátuma	1901
Gyártás dátuma	1902 – jelenleg is
Változatok	9 mm NATO ; 9x19mm Luger +P; 9x19mm 7N21 +P+ ; 9x19mm 7N31 +P+
	Alkalmazás
Használó ország	NATO és mások
Háborús alkalmazás	I. világháború – jelenleg is
	Műszaki adatok
Eredet	7,65×21mm Luger
Hüvely típusa	Hornyolt, keskenyedő
Lövedékátmérő	9,03 mm
Nyakátmérő	9,65 mm
Vállátmérő	9,65 mm
Talpátmérő	9,93 mm
Peremátmérő	9,96 mm
Peremszélesség	0,90 mm
Hüvelyhossz	19,15 mm
Szerelt hossz	29,69 mm
Huzagolás	250 mm
Csappantyú	Berdan vagy Boxer kis pisztoly
Maximális nyomás	235 MPa

A 9x19 mm Luger (rövidítve 9x19 mm vagy 9x19) lőszert Georg Luger (1849-1923) osztrák fegyverkonstruktőr tervezte saját Luger öntöltő pisztolyaihoz, és 1902-ben kezdte gyártani a Német Fegyver- és Lőszergyár (Deutsche Waffen und Munitionsfabriken, DWM).

A lőszer neve eredetileg 9x19 mm Parabellum lőszer volt, a latin Si vis pacem, para bellum („Ha békét akarsz, készülj a háborúra”) szólásból eredően, ami a lőszert gyártó cég (DWM) mottója volt.

A második világháború után – szabadulandó a háborús emlékektől – hivatalosan átnevezték a tervezője után 9x19 mm Lugerre, de a 9 mm Parabellum vagy 9 mm PARA elnevezés ma is elterjedt.

A több mint 115 éve tervezett 9x19 mm Luger a világ egyik legnépszerűbb és legtöbbet használt katonai pisztolylőszere,^[1] például a NATO-hadseregekben is ez a rendszeresített lőszer.

A lőszer elnevezése

A 9x19 mm Luger lőszer jelzésében a „9" a lövedék átmérőjét, a „19" a töltényhüvely hosszát jelzi (mm-ben, kissé kerekítve).

Mivel számos eltérő típusú, egymással nem kompatibilis 9 mm-es pisztolylőszer van forgalomban, ezért a lőszergyártók hagyományosan nemcsak számokkal, de nevekkel is jelzik a különbséget, mint pl. 9x19 mm Luger, 9x19 mm Glisenti, 9x21 mm IMI, 9x18 mm Makarov és 9x17 mm Browning.

A 9x19 mm Luger esetében viszont általában elegendő a 9x19 mm elnevezés, mivel az egyetlen hasonló méretű lőszer, az olasz 9x19 mm Glisenti gyakorlatilag kihalt, a II. világháború óta nem gyártják.

Története

Georg Luger a 9x19mm Luger lőszert a korábbi Luger 7,65×21 mm Parabellum töltényből fejlesztette ki 1901-ben. 1902-ben Luger bemutatta az új lőszert a Brit Kézilőfegyver Bizottságnak, valamint három prototípus verziót küldött az Egyesült Államok Hadseregének tesztelésre Springfieldbe 1903 közepén. A Német Császári Haditengerészet 1904-ben rendszeresítette a lőszert, majd 1906-ban a Német Hadsereg úgyszintén.^[1]

A kezdeti lőszer a 7,65 mm Luger töltényhüvely nyakának eltávolításával készült, ami egy keskenyedő hornyolt lőszert eredményezett. A lövedék hegyének ívét kissé áttervezték az 1910-es években a tökéletesebb adogatás érdekében.

Az ólomtakarékosság miatt a második világháború alatt Németországban az ólommagot ólomburkolatú vasmaggal helyettesítették. Ez a – fekete köpennyel azonosított – lövedék a 08 mE megnevezést kapta (mit Eisenkern – "vasmaggal"). 1944-ben a fekete köpenyt elhagyták ennél a lőszernél, és normál rézszínű köpennyel gyártották. Másik háborús változata volt a – sötétszürke köpenyéről azonosítható – 08 SE jelölésű lövedék, amit magas hőmérsékleten szilárd anyaggá préselt vasporból készítettek (Sintereisen – "szinterezett").^[2]

Népszerűség

NATO rendszeresítés

Németországban a 9x19 mm Luger a rendszeresített katonai pisztolylőszer az első világháború kezdete óta.

A pisztolyokon kívül a német géppisztolyok is ezt a lőszert használják, mint például az első német géppisztoly, az 1918-as Tavaszi offenzíva során már bevetett Bergmann MP18 (Maschinenpistole 18), illetve ennek a két világháború között továbbfejlesztett változata, az MP28.

(Ezt a lőszert használta továbbá a második világháború ismert német géppisztolya, az MP-40 (Maschinenpistole 40); illetve az 1960-as években kifejlesztett és a mai napig világszerte elterjedt Heckler & Koch MP5.)

A II. világháborúban, az 1940-es német nyugati hadjárat után a brit hadsereg a „hatékonynak bizonyult" német MP28 géppisztoly lemásolása mellett döntött. A Lanchester Mark I névre keresztelt géppisztoly és az olcsóbban gyártható utódja, a STEN géppisztoly természetesen 9x19 mm-es kaliberű volt. Ez a lépés kulcsfontosságú volt a lőszer elterjedésében, mivel egy, az Antant-hatalmak közé tartozó országban is (illetve óriási gyarmatbirodalmában) rendszeresítésre került.

1950-ben a 9x19 mm-es lőszert választották a NATO standard pisztolylőszerévé, amiben a korábbi brit rendszeresítés és a hatalmas mennyiségű, német hadizsákmányból származó lőszerkészlet komoly szerepet játszott.

(Azonban a legnagyobb NATO-tagállam, az USA hadserege továbbra is kitartott a 45-ös kaliberű M1911 pisztolyai mellett, csak 1986-ban rendszeresítették a 9x19 mm-es Beretta M9-es pisztolyokat).

Európa

Az első világháború után a lőszer fokozatosan terjedt el Európában, számos országban 9x19 mm-es kaliberű pisztolyokat és géppisztolyokat vezettek be katonai és rendőrségi felhasználásra.

Ausztria

Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia osztrák egységeinél (Landwehr) a Steyr M1912-es pisztolyt rendszeresítették, 9x23 mm Steyr kaliberben.1938-tól, az Anschluss után mintegy 60 ezer pisztolyt alakítottak át a német 9x19 mm-es kaliberre.

A második világháborútól 1982-ig az osztrák hadsereg és rendőrség egységei főleg a Németországból származó Walther P38-as (9x19 mm-es kaliberű) pisztolyokat használták.

1982-ben rendszeresítették a Gaston Glock (1929-2023) osztrák mérnök és vállalkozó által tervezett Glock 17 pisztolyt az Osztrák Hadseregben (a Bundesheer-ben). A pisztoly 17+1 lövetű, 9x19 mm-es kaliberű, és - addig ritkaságszámba menő módon - műanyag vázas (hivatalos kifejezéssel műanyag tokos).

1999-től a patinás osztrák fegyvergyár, a Steyr Mannlicher GmbH is gyárt egy 9x19 mm-es, műanyag tokos pisztolycsaládot, a Steyr M sorozatot.

Csehország

1975-ben kezdték gyártani és exportálni a 9x19 mm-es ČZ 75-ös pisztolyt, amelynek különböző változatai a mai napig világszerte rendkívül népszerűek az önvédelmi és sportpisztolyok kategóriájában.

Magyarország

Az I. világháborútól kezdve mind a hadsereg, mind a rendőrség a rendszeresített Frommer Stop pisztolyhoz a meglehetősen kis teljesítményű 7,65x17 mm Browning SR lőszert használta (a 7,65 mm Browning mozgási energiája kb. 200-210 Joule, míg a 9x19 mm Luger lőszeré kb. 500-550 J).

A II. világháború után a szovjet pisztolyokhoz használt lőszereket rendszeresítették: 1951-ig a 7,62x25 mm Tokarev lőszert, illetve 1951-től fokozatosan a 9x18 mm Makarov lőszert - ez utóbbi pl. a hazai gyártmányú FÉG PA–63 rendőrségi és katonai pisztolyok lőszere.

A 9x19-es pisztolylőszert 1996-ban vezették be a Magyar Honvédségnél, a FÉG P9R (Pisztoly, 9x19 mm-es, Revolverező) rendszeresítésével párhuzamosan.

2018-ban jelentették be, hogy Magyarországon az újrainduló kézilőfegyver-gyártás keretében, cseh licenc alapján 2019-ben fokozatosan elindul a CZ P-09-es pisztoly gyártása és rendszeresítése (18+1 lövetű, NATO standard 9x19 mm-es pisztoly).

Amerikai Egyesült Államok

Az Egyesült Államok Hadserege (United States Armed Forces) 1911-ben rendszeresítette a .45 ACP kaliberű (11,43x23 mm) M1911 öntöltő pisztolyt.

A következő évtizedekben a 9 mm Luger lőszer jelentősége minimális volt a hadsereg, illetve a rendőrség körében, mivel a .45 ACP-hez képest a 9 mm-es lőszer „megállító hatását" (stopping power) túl kevésnek tartották.

A helyzet 1967-ben kezdett megváltozni, amikor az Illinoisi Állami Rendőrség (Illinois State Police) rendszeresítette a Smith & Wesson Model 39 típusú, 8+1 lövetű, 9x19 Luger kaliberű pisztolyát.

Az amerikai hadsereg az M1911-t rendszeresítése után 75 évvel (!) váltotta le és helyette 1986-ban egy új pisztolyt, a Beretta 92FS-t rendszeresítették, Beretta M9 néven. Az új katonai szolgálati fegyver már 15+1 lövetű, 9x19 mm Luger kaliberű volt, ennek is köszönhetően a 80-as évek közepétől élesen megemelkedett az öntöltő pisztolyok népszerűsége az USA-ban.

Eddig a legtöbb szövetségi állam rendőrsége a .38 Special kaliberű, hatlövetű revolvereket használta. A .38 Special revolverek számos előnyös tulajdonsággal rendelkeztek: viszonylag kis hátrarúgás mellett könnyű és könnyen kezelhető, valamint olcsó fegyverek voltak.

Az új, 9 mm-es pisztolyok melletti fő érv a tárkapacitás volt: a 9x19 mm-es kaliberű pisztolyok hátrarúgása, uralhatósága, valamint a lőszer ballisztikai tulajdonságai gyakorlatilag megegyeztek a 38 Special revolverrel és lőszerével; de a pisztolyok tárkapacitása 13-15 db lőszer volt, ami több mint kétszerese a revolverekének. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a rendőrök által vívott tűzharcok többségében nem volt szükség arra, hogy a pisztolyokat újratöltsék (ami időveszteség és stresszhelyzetben könnyen elrontható művelet).

Lassanként a 9×19 mm Luger/Parabellum lett a legnépszerűbb kaliber az Amerikai Egyesült Államok rendfenntartó ügynökségeinél, elsődlegesen a revolverekhez képest nagyobb tárkapacitásuk miatt.^[3]

Az Amerikai Egyesült Államok hadserege az immár 31 éves Beretta M9 leváltására 2017-től a SIG Sauer P320 pisztolyt rendszeresítette SIG Sauer M17 néven, ami egy 17+1 lövetű, szintén 9x19 mm-es kaliberű pisztoly.

A 9x19 mm-es lőszert a rendfenntartó és katonai erők a világ számos országában használják.