Az A a latin ábécé első betűje. A legtöbb nyelvben az A vagy egy nyílt hátul képzett kerekítés nélküli hangot [ɑ], vagy egy nyílt középen képzett kerekítés nélküli hangot [a] jelöl.
Miután az i. e. 1600-as években a föníciai írás lineárissá vált, ez lett a későbbi formák alapja. A betű neve megegyezik a héber ábécé első betűjének nevével (alef).
Mikor az ősi görögök átvették a föníciai ábécét, nem volt szükségük a glottális hangok jelölésére, ekkor kezdték el használni az [ɑ] hang jelölésére a betűt. Ekkor lett a neve is alf.
A: 8000 °C és 12 000 °C közötti hőmérsékletű csillagokszínképtartományának egyik osztálya, mely további 10 alosztályra oszlik, melyeket 0 és 9 közötti számokkal jelölünk, ezek az alsó indexbe kerülnek, például A6.
a fordított A betűre hasonlító : matematikában és logikában használatos jel, úgynevezett univerzális kvantor, jelentése „bármely …-ra/re”. Példa: . Bizonyára az „all” szó kezdőbetűjének megfordításából keletkezett.