Andrea de Cesaris (Róma, 1959. május 31. – Róma, 2014. október 5.[1]) olasz autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. 208 versenyen indult, de egyetlen alkalommal sem sikerült nyernie, így rekordtartónak számít. Karrierje kezdetén hírhedt volt baleseteiről, de később megbízható versenyzővé vált.
Pályafutása
Gokarttal világbajnoki címet szerzett. A Marlboro céggel ápolt jó kapcsolatának köszönhetően könnyen került be a Formula–1-be. Egy Alfa Romeo volánja mögött kezdte pályafutását, 1980-ban. A következő évben egy McLarennel versenyzett. Kiszámíthatatlan vezetésével megfélemlítette a többieket. 1982-ben és 1983-ban ismét Alfa Romeóval versenyzett, az 1982-es monacói nagydíjon harmadik lett. 1984-ben a Ligier-hez igazolt. A csapatnál eltöltött két év alatt nem sok sikerélményben volt része, ezért megjárta a Minardit, a Brabhamet, a Rialt, a Dallarát, a Jordant és a Tyrrellt. Ezek után 1994-ben ismét a Jordan következett, majd végül a Sauber. A Jordannél 2 futam elejéig Eddie Irvine-t helyettesítette, akit az 1994-es brazil nagydíjon elkövetett balesete miatt eltiltottak, így Aguri Suzuki után Andrea de Cesaris került a képbe. 1994-ben Karl Wendlinger a monacói csütörtöki szabadedzésen lesérült, így került De Cesaris a Sauberhez, ahol Jerezben futotta utolsó versenyét és adta át helyét JJ Lehtónak.
Halála
De Cesaris 2014. október 5-én vesztette életét egy motorbalesetben,[2] 55 éves korában.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Andrea de Cesaris című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
