Anna, Peti és Gergő

Irigylem Annát és Petit, hiszen mindig ilyen könyvecskékből szerettem volna olvasni kisgyermekeimnek. Mert a nagymesék korszakát az efféle meséknek kell megelőzniük. A kisgyerekek mindennapjairól kellene mesélnünk, igen, lehetőleg olyan kedvesen, ahogy Bartos Erika szívhez szóló – mert szívből fakadó – rajzai és szövegei.

Évekkel ezelőtt nagy örömmel bukkantam rá Anna és Peti történeteire. Tetszettek a színes, fura kis rajzok, a mindnyájunkról szóló mesék, amelyek végén – mint egy jól elhelyezett csattanó – megjelenik a fénykép: így volt, igaz volt. Örülök, hogy a sorozat folytatódik, otthonos és ismerős.

Hároméves unokámnak egy hét leforgása alatt ötször kellett elolvasnom Anna, Peti és Gergő történetét. Javaslom, próbálják ki Önök is, ha van hasonló korú gyerek a családban. A könyv titka az a nyugalom és biztonságérzet, melyet a világot most felfedező apróságok leginkább igényelnek.

Bartos Erika meséi és rajzai nagy segítséget jelentenek a kisgyerekeknek ahhoz, hogy a nap során felgyülemlett szorongásokat oldják, és a gyerekek választ kapjanak olyan kérdésekre, amelyeket még nem is igazán tudnak feltenni. E kitűnő könyveknek, az Anna, Peti és Gergő sorozatnak köszönhetően a kicsik újra átélhetik a mindennapok örömeit, fájdalmait.

A díjazottak között van egy anyuka, akinek első gyermeke nehezen fogadta kistestvérét, az ezzel együtt járó helyzetet. Ő megrajzolta a kislányának mindazt, ami velük történt, mindazt, ami egy kisgyermek mindennapjainak a része. A történetek folytatódtak, és könyv formában egyre több gyerek követhette a háromgyerekessé nőtt család mindennapjait. Újabb mesekönyvek születtek, melyek szintén a gyermekek kedvenceivé váltak. Jótékonysági szervezetek munkatársai is megkeresték ezt az anyukát, olyan édesanyák, akiknek gyermekeit szintén elvarázsolta meséi derűjével, kedvességével, és azt kérték, hogy készítsen olyan mesekönyveket, amelyek a betegséggel küzdő gyermekek számára jelentenek kapaszkodót. Így jött létre a Szívfüzet, amely a szívkatéterezés előtt álló kisgyermekeknek mesél rajzosan az orvosi vizsgálatokról, és így jött létre a Bátorságpróba, amely a daganatos és leukémiás gyerekeket készíti fel rajzos mese nyelvén a rájuk váró vizsgálatokra, kezelésekre. Az Őrangyal mesék pedig az elfogadásról, a fogyatékkal élő kisgyermekekről szólnak, akik nem találják helyüket a saját közösségeikben. Ez az anyuka Bartos Erika, aki szintén itt van közöttünk. Ez a díj most lehetőséget ad arra, hogy ezt valamelyest viszonozzuk, kifejezzük elismerésünket és nagyrabecsülésünket a díjazottaknak. A díjakat én csak átadom, de ezt a díjat nem tőlem kapják, hanem a közösségtől, a nemzettől, a családoktól. Azt üzenik önöknek ezzel a díjjal, hogy köszönjük mindazt, amit értünk tettek és tesznek, a díjak a családok szeretetének megnyilatkozása is, fogadják ehhez hasonló szeretettel!

De akkor mi a rossz benne? Nekem pont az, ami a jó. Egy átlagos, esendő családot látunk, amiben mindenki olyan, amilyennek lennie kell, kivéve anyát, aki utánozhatatlanul tökéletes.

Sosem veszíti el a türelmét, sosem hibázik. Akármit kérnek a gyerekek, szélforgótól királylányos fátyolig, minden játékhoz minden alkotóelemből korlátlan mennyiség rendelkezésre áll otthon. Sosem kell elugrani az OBI-ba vagy az IKEA-ba. Anya előveszi a fiókból a ragasztót, a kartonpapírt, az ollót, a fátyolt, a szélforgóhoz a hurkapálcikát, a ruhácskához az anyagot.

[…]

A szülői önérzet az, amit – ha nem tök komolyan véve is, de – valóban rombol ez a mese, mert amilyen hétköznapinak mutatja magát az egyik oldalon, olyan rohadtul kivételes a másik oldalon.