Upolu szigetének északi partján, egy jól védett öböl mellett fekszik a Vaisigano-folyó torkolatát körülvevő keskeny parti síkságon. A település látképét a 472 méter magas Vaia-hegy uralja. A város közigazgatásilag az Upolu középső részét magába foglaló Tuamasaga körzethez tartozik.
Éghajlat
Éghajlata egyenlítői, melynek köszönhetően egyes hónapok középhőmérséklete alig tér el az évi 26 °C-os átlagértéktől.
Az évi csapadékmennyiség meghaladja a 2800 millimétert, attól függetlenül, hogy Apia a sziget szárazabb, szélcsendesebb oldalán fekszik. Aszályos évszak itt nincs, de a téli hónapokban ritkábbak és kevésbé kiadósak a délutáni záporok.
A sziget belsejét a sok csapadék és a páradús meleg hatása miatt sűrű őserdők borítják.
A Szamoa-szigeteken - az itt végzett régészeti kutatások alapján - a polinéziai hajósok már körülbelül 2500-3000 évvel letelepedtek. A szigeteket az európaiak közül elsőként 1722-ben a holland Roggeveen fedezte fel.
Nyugat Szamoa 1899-ben került a németek kezébe. Előtte Németországon kívül Nagy-Britannia és az Egyesült Államok is harcot folytatott érte.
Apia az 1800-as évek közepén még mint szerény kereskedelmi telep volt ismert. Fejlődését sokáig hátráltatta, hogy a korallzátonyok miatt nagyobb hajók nem tudtak eljutni az öbölben fekvő kikötőbe.
1966-ban elkészült a főváros új mélyvízi kikötője a Mataulu félszigeten, melyet már korszerű berendezésekkel - többek között konténer- és tankhajóterminállal is elláttak.
A szigetország ipara a kikötő köré tömörül. Bútorgyár, konfekcióüzem és élelmiszeripari üzemek létesültek itt.
A sziget belsejének irtásain kivitelre termelnek kakaót, kókuszdiót és banánt.
A Faleolo nemzetközi repülőtér a fővárostól nyugatra, 35 km távolságra található.
