A fajt Ivan Lepekhin orosz ornitológus írta le 1789-ben, a Motacilla nembe Motacilla pleschanka néven.[3]
Előfordulása
Bulgáriában, a Fekete-tenger partvidékén, a KaukázustólKínáig fészkel. Ázsiai hegyekben 1000-2500 méter magasságban is megtalálható. Őszi vonulása szeptemberben kezdődik, eljut Indiába és Afrikába is. Természetes élőhelyei a nyílt, száraz lejtők és sziklás hegyoldalak.[4]
Testhossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–27 centiméter, testtömege pedig 12–23 gramm.[5] A hím arca, nyaka és szárnya fekete, a tojóé barna, hasuk világos.
A hím
és a tojó
Életmódja
Gerinctelenekkel, főleg hangyákkal és bogarakkal táplálkozik, ősszel gyümölcsöket is fogyaszt.[3]
Szaporodása
Oenanthe pleschanka
A csésze alakú fészket a tojó készíti fűszálakból, amit szőrszálakkal bélel ki. Fészekalja 4-6 tojásból áll, melyen 13-14 napig kotlik.[5] A kikelt fiókák még 13-14 napot töltenek a fészekben, majd a sziklák között rejtőzködnek.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi VilágszövetségVörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[5]
_(8079431820).jpg)
.jpg)
