Az ausztráliai delfin (Orcaella heinsohni) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozó faj, amelyet 2005-ben írtak le először.
Neve és felfedezése
Ez a delfinfaj a nevét George Heinsohn ausztrál biológusról kapta. A holotípus, QM JM4721 (JUCU MM61) 1972. április 21-én került elő; ez egy a Queensland vizeiben cápa elleni hálóba gabalyodott és megfulladt hím példány koponyája és néhány csontja. Feltételezések szerint halálakor 11 éves lehetett, azaz már felnőtt volt. Habár 1972-ben került elő, 2005-ig, a pontosabb leírásáig nem számított önálló fajnak.[1][2][3]
Előfordulása
Az ausztráliai delfin a Szahul-self endemikus delfinje, bár az egyedek többsége Ausztrália északi partjain honos. A Csendes-óceán partján levő Townsville közelében körülbelül 200 példány fordul elő. Nem számít gyakori fajnak, emiatt szigorú védettségre szorul. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) korábban a mérsékelten fenyegetett fajok közé sorolta, azonban újabban a sebezhető fajok listáján szerepel. Egyes példányokat hajók sebesítenek meg, mások pedig halászhálókba vagy cápa elleni hálókba gabalyodnak be és ezáltal pusztulnak el. A Washingtoni egyezmény (CITES) és a bonni egyezmény (Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals, CMS) is védelmezi.[4][5][6][7]
Megjelenése
A hím 270 centiméteres, a nőstény átlagos hossza 230 centiméter. A háti része barnás, az oldalai világos barnák, a hasi része fehér. A homloka gömb alakú. A hátúszója más ausztrál delfinekhez képest nagyon kicsi, csökevényes. Az ausztráliai delfint legközelebbi rokonától, a kúposfejű delfintől (Orcaella brevirostris) a színek száma - az ausztráliai háromszínű, míg a kúposfejű kétszínű -, az oldalairól hiányzó barázdák és a nyaki gyűrődések különböztetik meg. A két Orcaella-faj a koponyaalak és a mellúszók alapján is megkülönböztethető egymástól. A felső állcsont egy-egy felén 11-22 fog ül, míg az állkapocscsont egy-egy felén 14-19 fog lehet.[8]
Életmódja
Körülbelül 18-20 fős, vagy ennél kisebb csoportokban él. Halakkal, fejlábúakkal és rákokkal táplálkozik. Nagyjából 30 évig élhet.[9][10][11][12][13][14]
Érdekesség
A kutatók megfigyelték amint egyes példányok Sousa sahulensis delfineknek próbáltak udvarolni, és ezek viszonozták az udvarlást.[3]
Jegyzetek
- ↑ Beasley, Robertson & Arnold 2005
- ↑ Mörzer Bruyns 1966
- ↑ a b Annalisa Berta, 2015, Whales, Dolphins, and Porpoises - A Natural History and Species Guide, ISBN 9781782401520
- ↑ (Cetacean Specialist Group 1996).
- ↑ "Appendix II Archiválva 2011. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben." of the Convention on the Conservation of Migratory Species of Wild Animals (CMS). As amended by the Conference of the Parties in 1985, 1988, 1991, 1994, 1997, 1999, 2002, 2005 and 2008. Effective: 5 March 2009.
- ↑ Convention on Migratory Species page on the Australian snubfin dolphin. [2017. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 13.)
- ↑ Official webpage of the Memorandum of Understanding for the Conservation of Cetaceans and Their Habitats in the Pacific Islands Region
- ↑ Würsig, Bernd. Encyclopedia of Marine Mammals. Academic Press (2017. november 27.). ISBN 9780128043813
- ↑ Berg Soto, Alvaro (2014. augusztus 1.). „Discriminating between the vocalizations of Indo-Pacific humpback and Australian snubfin dolphins in Queensland, Australia”. The Journal of the Acoustical Society of America 136 (2), 930–938. o. DOI:10.1121/1.4884772. ISSN 0001-4966. PMID 25096127.
- ↑ Australian Snubfin Dolphin - Orcaella heinsohni, Encyclopedia of Marine Mammals, 62–64. o. (2009. november 22.)
- ↑ (2002. november 22.) „Distribution of Irrawaddy dolphins, Orcaella brevirostris, in Australian waters”. Raffles Bulletin of Zoology 10, 141–154. o.
- ↑ (2017) „Orcaella heinsohni”. DOI:10.2305/IUCN.UK.2017-3.RLTS.T136315A50385982.en.
- ↑ Bekoff, Marc. Ethics and Marine Mammals, Encyclopedia of Marine Mammals. Elsevier, 396–402. o.. DOI: 10.1016/b978-0-12-373553-9.00094-8 (2009. november 22.). ISBN 9780123735539
- ↑ Annalisa Berta, 2015, Whales, Dolphins, and Porpoises - A Natural History and Species Guide, ISBN 9781782401520
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. december 10.)
- Arnold, Peter W. & Heinsohn, George E. (1996): Phylogenetic status of the Irrawaddy dolphin Orcaella brevirostris (Owen in Gray): A cladistic analysis. Memoirs of the Queensland Museum 39(2): 141-204. HTML abstract
- Beasley, Isabel; Robertson, Kelly M. & Arnold, Peter W. (2005): Description of a new dolphin, the Australian Snubfin Dolphin Orcaella heinsohni sp. n. (Cetacea, Delphinidae). Marine Mammal Science 21(3): 365-400. doi:10.1111/j.1748-7692.2005.tb01239.x (HTML abstract)
- Johnson, D.P. (1964): Mammals of the Arnhem Land expedition. In: Specht, R.L. (ed.): Records of the American-Australian scientific expedition to Arnhem Land. Zoology: 427-515. Melbourne University Press, Melbourne, Australia.
- Mörzer Bruyns, W.F.J. (1966): Some notes on the Irrawaddy dolphin, Orcaella brevirostris (Owen 1866). Zeitschrift fur Säugetierkunde 31: 367-372.
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Australian snubfin dolphin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
