Életét az erdélyi műemlékek kutatásának szentelte. Kiváló szakmai felkészültsége nagyszerű esztétikai érzékkel és ügyszeretettel párosult. Kelemen Lajos segítségével témái megírásához levéltári kutatásokat és helyszíni tanulmányokat folytatott. Filológiai pontossággal megírt munkáit tárgyába való beleélés és ízes, színes stílus jellemzi. Munkatársa volt az Erdélyi Múzeumnak.
Önállóan megjelent kötetei mellett tanulmányai sorából kiemelkedik: Két kolozsvári főúri barokk palota (Archaeologiai Értesítő, Budapest, 1934); A zsibói kastély a Gerevich-emlékkönyvben.[1]
1945 elején a nyilasterror áldozata lett: édesapjával együtt a Dunába lőtték.
Önálló kötetei
A modern grafológia. Budapest: Pantheon, 1930
Nagyvárad barok [sic!] és neoklasszikus művészeti emlékei (doktori értekezés), Budapest: Centrum, 1932
A kolozsvári Bánffy-palota és tervező mestere, Johann Eberhard Blaumann. Erdélyi Tudományos Füzetek 63. Cluj, 1933
A kolozsvári Szent Mihály-templom barok [sic!] emlékei. Cluj-Kolozsvár, 1934
Két kolozsvári főúri barokk palota. Budapest, 1934