| Banteng
|
|
|
![]()
|
| Természetvédelmi státusz
|
Veszélyeztetett
      
|
| Rendszertani besorolás
|
|
|
| Tudományos név
|
Bos javanicus
d'Alton, 1823
|
| Szinonimák
|
- Bos banteng Wagner, 1844
- Bos bantinger Schlegel & Müller, 1845
- Bos banting Sundevall, 1846
- Bos butleri Lydekker, 1905
- Bos domesticus Wilckens, 1905
- Bos leucoprymnus Quoy & Gaimard, 1830
- Bos porteri Lydekker, 1909
- Bos seleniceros Heller, 1890
- Bos seligniceros Meyer, 1878
- Bos sondaicus Blyth, 1842
|
| Elterjedés
|
 Elterjedési területe 2010-ben (a zöldben biztosan él, a vörösben talán még él)
|
| Hivatkozások
|
|
|
A banteng (Bos javanicus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.
Előfordulása
Megtalálható Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban, Vietnámban, Borneón, Jáván és Balin. Néhány bantenget a brit gyarmatosítás idején, 1849-ben Észak-Ausztráliában is találtak.
Alfajai
- burmai banteng (Bos javanicus birmanicus) Lydekker, 1898 - Mianmar, Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Vietnám és Malajzia; A tehenek és bikák is általában sárgásbarnák. Kambodzsában azonban a bikák 20%-a fekete, Thaiföldön és a Maláj-félszigeten viszont a bikák legnagyobb része az. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) ezt az alfajt a "Kihalással közvetlenül veszélyeztetett" kategóriába sorolta
- jávai banteng (Bos javanicus javanicus) d'Alton, 1823 - Jáva és talán Bali szigetén él; a bikák feketék, szarvuk 60-70 centiméter fesztávolságú. A tehenek sárgásbarnák
- borneói banteng (Bos javanicus lowi) Lydekker, 1912 - kizárólag Borneón él; kisebb, mint a jávai banteng. A bikák csokoládébarnák és szarvuk fesztávolsága kisebb, mint a jávai alfajé. A jövőben meglehet, hogy önálló faji státuszt kap, mivel a genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy közelebb áll a gaurhoz (Bos gaurus), mint a többi banteng alfajhoz[1][2]
Megjelenése
A kifejlett banteng marmagassága 160 centiméter, testhossza 190–225 cm. A banteng súlya 600–800 kilogramm között változik. A banteng alsó lábszárát fehér csíkok övezik, fartöve fehér és szemei, illetve szája körül fehér folt látható, azonban jelentős a nemek közötti eltérés. A hímeket kékesfekete vagy sötétbarna bőr, hosszú, felfelé meredő szarv és a vállak feletti púp jellemzi. A nőstényeknek azonban vörösesbarna bőrük, kis szarvuk van, mely a hegyeknél befelé fordul és nincsenek púpjaik.
Életmódja
Közeli rokonával, a gaurral ellentétben inkább a sík vidéket kedveli, füves legelőket és bambuszsűrűségeket keres magának. Gyakran ellátogat olyan területekre, ahol felégették az aljnövényzetet, mivel az esők beköszöntével a füvek újult erővel sarjadnak ki ezeken a részeken. A banteng a ritkás erdőkben él, ahol fűvel, bambusszal, gyümölccsel, levelekkel és gallyakkal táplálkozik. A banteng általában éjszaka és nappal is aktív, ám az emberlakta területeken éjszakai életmódot folytatnak. A banteng két – harminc tagú csordákban él.
Háziasítása
A bantenget Délkelet-Ázsiában számos helyen háziasították már, ahol kb. 1,5 millió szelídített példány található. A háziasított és vad bantengek gyakran párosodnak és az utódok általában termékenyek. A banteng háziasított változatait többnyire Bali-marhának hívják.
Természetvédelmi helyzete
2005 februárjában a Cobourg-félsziget populációja 10 000 egyedet számlált, mellyel az északi terület a világ legnagyobb csordájával büszkélkedhet. A Charles Darwin Egyetem kutatása előtt a tudósok úgy gondolták, hogy csupán 5000 tisztavérű banteng létezik világszerte. Természetes élőhelyükön a legnagyobb csorda száma kevesebb, mint 500 fő.
Klónozás
A banteng a második legveszélyeztetettebb faj, melyet sikeresen klónoztak[1], [2] Archiválva 2017. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben és az első, mely túlélt több mint egy hetet (az első egy gaur volt, mely a születése után két nappal elpusztult). A Worcester-ben, USA-ban található Advanced Cell Technology tudósai a banteng sejtjeiből kivont DNS-t a San Diego Zoo "Fagyasztott állatkert" részlegébe vitték és átültették egy háziasított szarvasmarha petesejtjébe, ez a folyamat az ún. szomatikus sejtmagtranszfer. 30 embriót hoztak létre, melyeket a Trans Ova Genetics-hez küldtek, ahol a megtermékenyített petesejteket háziasított szarvasmarhákba ültették. Ezekből két példány született meg császármetszés segítségével.[3] Az első 2003. április 1-jén született, a második két nappal később. A másodikat elaltatták [4], de az első túlélte és máig jó egészségnek örvend a San Diego Állatkertben.
Képek
-
Hím banteng
-
Hím és nőstény banteng
Média
Jegyzetek
