Bartolomeo Costantini

Bartolomeo Costantini
Beceneve	Meo
Született	1889. február 14. Treviso
Meghalt	1941. július 19. (52 évesen) ?
Állampolgársága	olasz
Nemzetisége	Olasz
Fegyvernem	Légierő
Rendfokozata	Kapitány
Egysége	3ª, 13ª, 14ª, 43ª, 78ª, 91ª
Csatái	Első világháború
Kitüntetései	Katonai Vitézségi Érem Háborús Kereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Bartolomeo Costantini témájú médiaállományokat.

Bartalomeao Costantini (becenevén:Meo, Treviso, 1889. február 14. – 1941. július 19.) olasz ászpilóta, és autóversenyző volt.^[1] Az első világháború során 2 olasz kitüntetést érdemelt ki. Az olasz Háborús Keresztet, és a Vitézségi Érmet kapta meg. Később igen komoly autóversenyzői karriert folytatott a Bugatti, és az Aquila Italiana csapat színeiben. Több külföldi versenyen is eredményesen szerepelt, nagy valószínűséggel 1935-ben vonult vissza. 1941-ben hunyt el, 52 éves korában.

Már 20 évesen is katonáskodott, hiszen már az 1911-es olasz-török háborúban is részt vett. Az első világháború kitörésekor pedig az olasz légierő pilótája lett. Összesen 6 repülőszázadban szolgált( 3a, 13a, 14a, 43a, 78a, 91a), azonban csupán egyetlenben, a Squadriglia 91-ben (91. repülő osztag) ért el légi győzelmeket. SPAD VII-es repülőgépével szerezte meg első légi győzelmét, 1917. október 25-én, Fulco Ruffo di Calabria kapitány (20 légi győzelem) segítségével. Másnap újra győzelmet aratott, ezúttal egy német Aviatik C típusú repülőt lőtt le. Harmadik légi győzelmét 1917. november 23-án szerezte meg, Cesare Magistrini (6 légi győzelem) segítségével. Egy héttel később november 30-án újra legyőzött egy német repülőgépet. Hosszabb ideig nem teljesített sikeres bevetéseket, majd 1918. augusztus 12-én megszerezte 5. légi győzelmét, egy Albatros D.III ellenében. Utolsó légi győzelmét 1918. augusztus 22-én szerezte meg.

1914-től 1917-ig az Aquila Italiana nevezetű csapat versenyzője volt. 1923-ban pedig a Bugatti csapatához szerződött. Ennél a csapatnál sokkal eredményesebb volt, és hamarosan 2 Targa Florio-t is megnyert. Majd az 1926-os francia nagydíjon második helyezést ért el. 1935-ig a csapat menedzsere volt, majd Jean Bugatti-val leváltották. Ekkor visszavonult, és 1941 júliusában elhunyt.