Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

Bos primigenius primigenius

Bos primigenius primigenius
Evolúciós időszak: Kora pleisztocénholocén
Az állat csontváza
Az állat csontváza
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1627
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bovina
Nem: Tulok (Bos)
Faj: B. primigenius
(Bojanus, 1827)
Alfaj: B. p. primigenius
Tudományos név
Bos primigenius primigenius
(Bojanus, 1827)
Elterjedés
Az alfaj elterjedési területe vörössel jelölve
Az alfaj elterjedési területe vörössel jelölve
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bos primigenius primigenius témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bos primigenius primigenius témájú kategóriát.

A Bos primigenius primigenius az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó kihalt őstulok (Bos primigenius) egyik alfaja.[1]

Előfordulása, leírása

A Bos primigenius primigenius egykoron Európa, Szibéria, Közép-Ázsia, Kelet-Ázsia és Közel-Kelet pleisztocén kori megafaunájához tartozott. Az őstulok összes alfaja közül ez halt ki utoljára, Kr. u. 1627-ben. Közép-Anatóliában Kr. e. 8500 körül és Közel-Keleten Kr. e. 6000 környékén elkezdték háziasítani, ahol kialakították belőle a közönséges szarvasmarhát (Bos taurus taurus), azaz az európai típusú marhát; ugyanekkor Kelet-Ázsiában is elkezdődött a háziasítása.[2] Az ókori Róma amfiteátrumaiban szívesen használták viadalokra. A 13. századra már csak kis állományai léteztek Kelet-Európában. Az utolsó állományok német földön éltek, már a történelmi időkben, amikor már régóta tartottak szarvasmarhákat. Végül, a 17. század első negyedében, 1627-ben, teljesen eltűnt ez a faj. Utolsó állománya a Mazuri-erdőkben élt. A populáció fogyásáról pontos adatok állnak rendelkezésre a lengyelországi jaktorówi erdő jegyzőkönyveiből. 1564-ben 38 példányról számolnak be, amiből csak 8 volt viszonylag fiatal (3 fiatal bika és 5 borjú), 1599-ben 24 példány, 1602-1620 között kettő, 1627-ig egyetlen példány, egy tehénből állt a teljes állomány.

Az alfaj maradványait Szicíliában is megtalálták; eme állatok ősei akkor kerülhettek a szigetre amikor is a tengerszínt alacsonyabban ült, és a szigetet a kontinentális Olaszországgal földhíd kötötte össze. A szigeti állatok 20 százalékkal kisebbek voltak a kontinentális egyedeknél.[3] Japánban, sztyeppei bölények (Bison priscus) társaságában fedezték fel a Bos primigenius primigenius kövületeket.[4][5]

Jegyzetek

  1. Tikhonov, A. (2008). "Bos primigenius". IUCN Red List of Threatened Species. 2008: e.T136721A4332142. doi:10.2305/IUCN.UK.2008.RLTS.T136721A4332142.en. Retrieved 11 January 2018.
  2. (2012) „Modern taurine cattle descended from small number of Near-Eastern founders”. Molecular Biology and Evolution 29 (9), 2101–2104. o. DOI:10.1093/molbev/mss092. PMID 22422765.  Op. cit. in „DNA reveals that cows were almost impossible to domesticate”, io9, 2012. március 28.. [2012. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. április 2.) 
  3. van Vuure, T. (Cis). Retracing the Aurochs – History, Morphology and Ecology of an extinct wild Ox. Sofia-Moscow: Pensoft Publishers (2005). ISBN 954-642-235-5 
  4. Kurosawa Y.. „モノが語る牛と人間の文化 - ② 岩手の牛たち”. LIAJ News No.109, 29–31. o, Kiadó: Oshu city Cattle Museum. (Hozzáférés: 2016. április 6.) 
  5. HASEGAWA Y.,OKUMURA Y., TATSUKAWA H. (2009). „First record of Late Pleistocene Bison from the fissure deposits of the Kuzuu Limestone, Yamasuge,Sano-shi,Tochigi Prefecture,Japan”. Bull.Gunma Mus.Natu.Hist.(13), 47–52. o, Kiadó: Gunma Museum of Natural History and Kuzuu Fossil Museum. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. január 22.) 

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Aurochs#Evolution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Kembali kehalaman sebelumnya