A solymáribrit katonai temető – a Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (angolulCommonwealth War Graves Commission) által tulajdonolt, Budapesttől északnyugatra, Solymár külterületén, a 10-es főút 14+500-as kilométerszelvénye közelében, a főút és a régi 11 106-os út (Külső Vasút utca) elágazásánál található katonai temető és emlékhely. Nyitvatartási idő nélkül, szabadon, díjtalanul látogatható.
Története
Brit katonai temetőBrit katonai temetőBrit katonai temetőBrit katonai temetőA temető bejáratnál található „látogatók könyve”
Magyarországot a második világháború idején, különösen 1944 májusától az év végéig sok bombázás érte a szövetséges légierők részéről, ennek során azonban a légvédelem, továbbá a magyar és német vadászgépek számos támadó gépet lelőttek. Az elesett szövetséges pilótákat, illetve a lelőtt gépek személyzetének elhunyt tagjait rendszerint a helyszín közelében temették el, a háború után azonban a győztes hatalmak kezdeményezték az idegen földön elesett katonáik közös sírkertbe történő temetését. Magyarországon e célból 1946 végén vásároltak egy katasztrális holdnyi földterületet a Honvédelmi Minisztérium megbízottjai Solymár községtől – pontosabban Majtényi (Milbich) János akkori községi bíró földjéből[1] –, majd a brit kormánynak ajándékozták az ingatlant, sírkert létesítésének céljára a területet.
A Brit Birodalom Háborús Sírok Bizottsága (Commonwealth War Graves Commission) 1947. február 18-án kapta meg az engedélyt a katonai temető létesítésére, ezt követően exhumáltatták és ide szállíttatták a Magyarország területén felkutatott, a brit nemzetközösséghez tartozó elesett – többségében 20-22 éves korukban elhunyt – katonák holttesteit.
Érdekesség, hogy 1994-ben állítólag felmerült lehetőségként, hogy ide helyezzék át a budapesti Szabadság téren álló szovjet hősi emlékművet, sőt II. Alekszij orosz pátriárka, az orosz ortodox egyház feje vállalta is volna, hogy felszenteli azt az új helyén. Egy sajtóhír szerint ehhez a solymári önkormányzat ingyen át is adta volna a szükséges nagyságú területet, de a kezdeményezésből végül mégsem lett semmi.[2] Solymári forrásokban ennek a szóban forgó önkormányzati hozzájárulásnak ezidáig nem bukkant fel nyoma.[3]
Leírása
A temető négy, szimmetrikusan elhelyezkedő parcellából áll, valamennyi sír fölé többé-kevésbé egységesen kialakított síremlék került, melyeken az ott nyugvó áldozat neve, kora, rangja és nemzetisége van feltüntetve. A sírkertben összesen hét nemzet 200-nál több katonája – 128 angol mellett 6 kanadai, 13 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 francia, 20 dél-afrikai, valamint 37 lengyel[4] – nyugszik,[5] ez utóbbira az ad magyarázatot, hogy a világháború második felében lengyel légierő katonái Angliába menekültek, és attól kezdve brit zászló alatt harcoltak. Több síremléken nincsen felirat, ezek alatt azon katonák nyugszanak, akiknek a személyazonosságát meg sem tudták állapítani.[6] A temető közepén álló nagy méretű márvány keresztnél a felállítása óta minden évben két alkalommal tartanak koszorúzást a magyar kormány és a diplomáciai testületek képviselői, a háborús áldozatok emlékére.
A temetőt alacsony – hozzávetőleg 120-140 centiméteres átlagmagasságú – terméskő kerítés veszi körül, melynek bejárata eredetileg a 10-es út felől, vagyis az északi oldalról, a sírkert előtt létesített Volánbusz-megállóhely közvetlen közelében nyílott. 2005 körül átépítették a temető ezen körítőfalát, az addigi északi bejáratot lezárták, s helyette a déli oldalon létesítettek új bejáratot. A temető bejáratától délre ugyanebben az időben gépjárműparkoló is létesült, amely elegendően nagy méretű ahhoz, hogy az évenkénti megemlékezések idején a honvédség autóbuszai is kényelmesen elférjenek itt.
↑Más forrás (MTI Napi hírek / Kül- és belpolitikai kiadás (1944-1948), 1947. május 2. péntek / 43. oldal) szerint 209 hősi halott nyugszik itt, közülük 131 angol, 20 az angol hadsereg kötelékében szolgált lengyel, 22 dél-afrikai, 14 ausztrál, 6 új-zélandi, 1 pedig maori nemzetiségű repülő volt
↑Tucatnyi főméltóság Solymáron. Fixpont, III. évf. 11. szám, 2009. november
