A Bundestag a Németországi Szövetségi Köztársaság parlamentjének alsóháza. Székhelye Berlinben, a Reichstag épületében van. A német politikai rendszerben az egyetlen olyan alkotmányos szerv, amelyet a Szövetségben a nép közvetlenül választ. 736 tagja van, jelenlegi elnöke Bärbel Bas (SPD).
A Bundestagnak számos feladata van: a legfontosabb a jogalkotási funkció, vagyis megteremti a szövetségi törvényeket és módosítja az alkotmányt. Ez gyakran a Bundesrat bevonását igényli.
Jóváhagyja a nemzetközi megállapodásokat, valamint elfogadja a szövetségi költségvetést.
A választási jogkör részeként megválasztja a szövetségi kancellárt (Bundeskanzler), a szövetségi elnököt (Bundespräsident), a szövetségi bírákat, és más, kulcsfontosságú intézményeket.
Szintén az alsóház gyakorolja a parlamenti ellenőrzést a szövetségi kormány (Bundesregierung) felett, továbbá felügyeli a szövetségi hadsereg, a Bundeswehr bevetését.
Politikailag jelentős a nyilvánossági funkció is, tehát kifejezi a nép akaratát, tájékoztatja a lakosságot.
Mandátumok kiosztása
A választási alapelvek szerint a képviselőket kombinált, arányos rendszerben, általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással választják meg a 299 kerületben.
Minden választónak két szavazata van, egyet az egyéni körzetében a legszimpatikusabb jelöltre, egyet pedig pártlistákra kell leadnia.
Az egyéni körzetekben relatív többséggel a legtöbb szavazatot kapott jelölt szerez mandátumot (győztes mindent visz/ first pass the post), a listás ágról a pártok az elért szavazatarányuknak megfelelően kaphatnak mandátumot.
A rendszer vegyes jellege ellenére teljesen arányos. Ezt úgy éri el, hogy a végső parlamenti mandátumokat a pártlistákra leadott szavazatok arányában osztja szét. Minden párt annyi listás mandátumot kaphat, amennyi a pártlistákra leadott szavazati aránya alapján járó helyek, és az egyéni körzetekben már biztosan elnyert helyek különbsége. Tehát ha például 100 hely lenne összesen, és ebből 50 egyéni körzetekben, 50 pedig listákon kerülne kiosztásra akkor A párt 45%-os listás eredménnyel összesen 45 helyre lenne jogosult a parlamentben.
Ha A párt 40 egyéni körzetet tudott nyerni akkor a 45%-hoz már csak 5 listás hely jár neki. Ha pont 45 egyéni körzetet nyerne meg, akkor a listás ágról nem kapna mandátumot.
A legérdekesebb eset azonban az, ha A párt 45%-os eredményével mind az 50 egyéni körzetet meg tudja nyerni. Ilyenkor (mivel az egyéni mandátumokat már mindenképpen megkapja) meg kell növelni az egész parlament létszámát annak érdekében, hogy 50 képviselő legyen a testület 45%-a. Ez esetben a parlament néhány képviselővel nagyobb lehet, mint az Alkotmányban rögzített minimális létszám. Annak érdekében, hogy A párt ne jusson a listás szavazatarányánál nagyobb parlamenti mandátumarányhoz a parlamentet 100 főről körülbelül 111 főre kell növelni.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Törvényalkotás
A Szövetségi Gyűlésben (Bundesversammlung) a képviselőknek, a szövetségi kormánynak (Bundesregierung) és a Szövetségi Tanácsnak (Bundesrat) van joga törvényt kezdeményezni.
A tervezetet egy képviselőcsoportnak, vagy a képviselők minimum 5%-ának támogatnia kell. A javaslatot az alkotmány(Grundgesetz) 77. cikkelyével összhangban megvitatják, majd elfogadják vagy elutasítják. Amennyiben ratifikálják, véleményezésre elküldik a felsőháznak. Általában azonban egy törvénytervezetet a szövetségi kormány először is átad a Bundesratnak, amelyet a testület megvitat. Ezzel az állásfoglalással és az ellenjegyzéssel együtt a javaslatot a kormány átküldi a Bundestagnak. (Ugyanez fordítva, a Szövetségi Tanácsból kiindulva is megtörténhet.)
Ha egy törvény esetében a Bundestag határozott, szükséges a Szövetségi Tanács további közreműködése, amely ezzel jön létre. A Szövetségi Tanács hozzájárulhat hozzájárulhat egy törvényhez vagy ellenvetést tehet. Egy jogszabály elutasítását a Bundestag azonban leszavazhatja.
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!
Pártok a Bundestagban
A pártok képviselőcsoportjainak megoszlása Kormánykoalíció (416)
↑A 14. ciklusban (1998–2002): PDS; a 16. ciklustól (2005): Die Linke.
↑ abcLudwig Schneider 1956-ban kilépett az FDP-ből, és az újonnan alapított Freie Volkspartei (FVP) tagja lett, ami 1957-ben összeolvadt a Deutsche Partei (DP) párttal. Schneider kilépése után az FDP képviselőjeként Max Beckert is az elnökség tagjává választották.
↑1958. április 23-án Victor-Emanuel Preuskert a DP jelöltjeként negyedik alelnökké választották. 1960. július 1-én Preusker kilépett a DP-ből, és 1960. szeptember 20-án belépett a CDU-ba. 1960. október 4-én megvált alelnöki tisztségétől.
↑A 16. ciklusban a Baloldali Párt jelöltje,
Lothar Bisky négy választási fordulóban sem érte el az alelnökséghez szükséges többséget. Ezután a frakció a neki járó alelnöki tisztséget betöltetlenül hagyta. 2006. április 7-én végül Petra Pau megválasztásával mégis lett a párthoz tartozó alelnök.
↑A 19. ciklus alakuló ülésén az AfD jelöltje, Albrecht Glaser három fordulóban sem érte el az alelnökséghez szükséges többséget. Az AfD-frakciónak járó alelnöki poszt így egyelőre betöltetlen.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Deutscher Bundestag című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Präsident des Deutschen Bundestages című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
