Édesapja Böszörményi Károly ügyvéd, édesanyja Szathmáry Erzsébet. Elemi és középiskolai tanulmányait[1] szülővárosában végezte, majd a gimnázium után 1899-től a Budapesti Református Theológiai Akadémia hallgatója, 1903-tól Lipcsében ösztöndíjas. Hazatérését követően előbb a Budapest-Kálvin téri Egyházközség segédlelkésze, majd a Budapest-Kőbányai gyülekezet hitoktató lelkésze, egyben a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület lelkésze. 1909-1913 között ő szerkesztette az egyesület Olajág című folyóiratát. 1909-ben Budapesten feleségül vette Stőri Paula missziós tanítónőt, akitől három gyermeke született: Imre (1910, jogász), Ede (1911, hitoktató-lelkész, demográfus),[2][3] Márta (1918, orvos).[4]1913 elején hívták haza Szentesre és – négy jelölt közül – hatalmas többséggel őt választották meg az újonnan szerveződő felsőpárti lelkészi állásra.[5][6]
1922-ben Futó Zoltánesperes halálát követően őt választották meg a szentesi nagytemplomi gyülekezet lelkészévé, s 1952-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig itt szolgált. Az egyházi és városi, valamint a megyei szervezetekben fontos pozíciókat töltött be. Jelentősebb tisztségei voltak: egyházmegyei tanácsbíró, a Tiszántúli Egyházkerület közgyűlési tagja, zsinati tag, emellett megyei és városi képviselő.[5] Tevékenységét a humanitás jellemezte. Városi képviselőként számos alkalommal szólalt fel a szegények, elesettek érdekében, cikkei is jelentek meg a témában: „Ha a nyomor annyi változata nem vonult volna fel előttem, nem írnék róla.”[7] 1953-tól utódja Munkácsy György lett.[8]
Irodalmi munkássága
Számos folyóiratban jelentek meg egyházi és szépirodalmi jellegű írásai, de néhány néprajzi vonatkozású tanulmánya is napvilágot látott. Publikációinak száma 100 fölött van. Első novelláskötetét Verőfényes úton címmel adta ki 1928-ban. Előszavát a jeles egyházfő, Ravasz László püspök írta.[9] Ezt követte három másik kötet és egy színdarab. Könyvei egyházi és világi oldalról is pozitív fogadtatásban részesültek.[10]Novellái nem fikciókon, megtörtént eseteken alapszanak. A szentesi emberről, az alsóbb néprétegek életéről ír példabeszédszerű, erkölcsi tanulságokat is hordozó történeteket, amiket maga is átélt vagy hőseit ismerte. Novellái olvasmányos, irodalmi értékkel bíró írások, melyeket sajátos humorával fűszerez.[11]
A Bibó István által szerkesztett Népünk és Nyelvünk c. folyóirat a következő szavakkal jellemzi:
Böszörményi Jenő alapjában véve, eredetileg néplélektani gyűjtő. … Elbeszélései többnyire biztos és hozzáértő szemmel felvett rajzok az alföldi magyar, a szentesi parasztember lelkivilágáról. Előttünk gondolkoznak, tesznek, beszélnek, élik életüket ezek az emberek nyersen kitépve az életből, teljes objektivitással elénk állítva. … Nagy szerencsének mondhatjuk azt a ritka írói tulajdonságot, mely Böszörményiben megvan azt, hogy objektív: nem akar alakjaival semmit önmagából kifejezni, csak őket magukat megmutatni. Ezért különösen becsesek számunkra ezek a novellák. Többnyire humor lengi át őket, de e fátyol alatt nagyon komoly megfigyelések húzódnak meg.[12]
Böszörményit nem csupán novelláiról, de rendkívül színes, élvezetes, sokszor mulattató előadásairól is ismerték. Barátja, Móricz Zsigmond mondta róla, hogy Böszörményi az ország egyik legjobb anekdotázó előadója.[13] Az író saját bevallása szerint öt novelláját is Böszörményi szentesi anekdotái ihlették.[14]
72 évesen halt meg Szentesen. A családi sírbolt a református középtemetőben található, ahol Böszörményi Jenő együtt nyugszik felmenőivel, feleségével és gyermekeivel.
Emlékezete
A Debreceni Református Hittudományi Egyetem hozta létre a Böszörményi Jenő és Neje Emlékalapítványt, mely az egyetemen folyó tudományos kutatói munkát és eredményeinek megismertetését kívánja támogatni.[15][16]
Főbb művei
Ünnepnap Kapernaumban. Budapest, 1912., (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 1.), 1912.
„Szivem és testem ujjonganak az élő Isten felé”. Budapest, 1912. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 2-3.)
Aki győz. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 4.)
Krisztus és a bélpoklos. Budapest, 1913. (Lórántffy Zsuzsanna Egyesület Kiadványai 5.)
↑Böszörményi Ede: Történetek, anekdoták. Debrecen, 2000. (Magyar református egyháztörténeti dolgozatok 6.) 6. o.
↑Böszörményi Jenő: Kajántól Londonig… Tiszamenti kalendárium a magyar szabadságharc százéves évfordulójára 1948. évre. Szerk.: Seres József. Szeged, 1948. 105. o.
.JPG)
