Eredetileg a társulat tagjai Les Échassiers (magyarul:A Gázlómadarak) nevén léptek fel, 1979 és 1983 között különféle formákban turnéztak KanadaQuébec tartományában. Kezdeti pénzügyi nehézségeiket 1983-ban a Kanadai Művészeti Tanács által nyújtott állami támogatás enyhítette, amelynek köszönhetően felléphettek Jacques Cartier kanadai útjának 450. évfordulója alkalmából rendezett ünnepsorozat keretei között.[8] Az első hivatalos műsoruk, a Le Grand Tour du Cirque du Soleil1984-ben már sikeres volt, és miután megszerezték a második évi működésükhöz szükséges finanszírozást, Laliberté felkérte Guy Caront a Nemzeti Cirkuszi Iskolából, hogy „megfelelő cirkuszként“ alakítsa újra a társulatot. A színházi, karaktervezérelt megközelítés és az állatszámok hiánya segítette elő a Cirque du Soleil kortárs cirkuszként (más néven újcirkusz, franciául: nouveau cirque) való meghatározását, amely napjainkban is jellemzi.[9]
Az 1980-as évek végi pénzügyi sikerek és kudarcok után létrehozták a Nouvelle Expérience című előadást – Franco Dragone rendezésével –, amely 1990-ig nemcsak jövedelmezővé tette a Cirque du Soleil-t, de új show-k létrehozását is lehetővé tette.[10]
A Cirque du Soleil az 1990-es és 2000-es években rohamosan növekedett, előadásaik száma meghaladta a húszat, melyek több, mint 300 városban voltak láthatóak a világ összes kontinensén, az Antarktiszt leszámítva. A vállalat nagyjából 4000 embert foglalkoztat 50 különböző országból, éves árbevétele körülbelül 1 milliárd amerikai dollárt tesz ki.[11] A több állandó székhelyű Las Vegas-i show esténként több, mint 9000 embert szórakoztat, ami a város látogatóinak 5%-át teszi ki, így világszerte több, mint 100 millió ember látta már a Cirque du Soleil produkciókat.[12][13]
2000-ben Laliberté kivásárolta Daniel Gauthier-t a cégből, és 95%-os tulajdonrészével folytatta a márka terjesztését.[14][15]2008-ban Laliberté részesedésének 20%-át egyenlően elosztotta a dubajiIstithmar World és Nakheel befektetési csoportok között a vállalat céljainak további pénzügyi finanszírozása érdekében. E két csoporttal együttműködésben a Cirque du Soleil azt tervezte, hogy 2012-ben állandó székhelyű műsort hoz létre az Egyesült Arab Emírségekben Guy Caron és Michael Curry rendézésével.[16][17] Azonban, a 2008-as gazdasági világválság által okozott 2010-es dubaji pénzügyi problémás helyzet nyomán Laliberté kijelentette, hogy „jegelik“ a projektet és, hogy esetleg egy másik pénzügyi partnert keres a cég jövőbeli terveinek pénzügyi finanszírozására; illetve, azt is fontolgathatja, hogy eladja a vállalatban lévő részesedésének további 10%-át.[18]2015-ben a TPG Capitalamerikai befektetési vállalat, a Fosun Industrial Holdingskínai befektetési konglomerátum[19] és a Caisse de dépôt et placement du Québec intézményi befektető megvásárolta a Cirque du Soleil 90%-os tulajdonrészét.[20] Az adásvételt a kanadai kormány 2015. június 30-án hagyta jóvá.[21][22]
Minden Cirque du Soleil műsornak saját központi témája és története van az ahhoz kapcsolódó karakterekkel. Az előadásokat élő zenével kísérik és a műszaki személyzet helyett maguk az előadóművészek cserélik a rekvizitiket (artista kellékeket) a produkciók között.[38]
A turnézó előadások hossza általában 2 óra és 2 és félóra közé tehető, egy 15–20 perces szünettel együtt.[39][40] Az állandó székhelyű műsorok általában 70 és 90 percig tartanak, szünet nélkül.[41][42] Átlagosan a műsorok egy héten 10 alkalommal kerülnek bemutatásra.[43] A turnéző előadásoknak rendszerint egy „sötét napja“ (előadás nélküli nap) van, míg az állandó műsoroknak kettő.[7]
A Cirque du Soleil (kivételesen ugyanezen név alatt publikált) zenéi semmiben sem hasonlítanak a hagyományos cirkuszban megszokott dallamvilághoz. A világzene, a tangó, az experimentális zene, a new age, a new wave, vagy a pop-rock között mozogva a René Dupéré és Benoît Jutras komponálta zenék legalább annyira elbűvölők, andalítók, mint dinamikusak. A Cirque du Soleil minden előadását egyfajta jellemző zenei „stílus” kíséri: a Draliont különféle dobok uralják, az Alegriában a harmonikáé és a hegedűé a főszerep, a Zumanity alaphangzását a szaxofon és a zongora határozza meg (stb.), attól függően, hogy az előadás milyen hangulatot követel.
2009-ben, miután edzés közben leesett a trambulinról a cég egyik montréali létesítményében, belehalt fejsérülésébe Olekszandr Zsurov 24 éves ukrán előadóművész.[44]
2013. június 29-én Sarah Guyard-Guillot francia akrobata és kötéltáncos a cirkusz Kà című előadás végéhez közeledve zuhant le egy drótkötélről a las vegasi MGM kaszinó színpadán. Szemtanúk szerint a nő lába megcsúszott a kötélen, elvesztette az egyensúlyát és lezuhant. A társulat akrobatái biztosítókötéllel dolgoznak, de Guyard-Guillot derekáról az valahogy kioldódott, így a nő egyenesen a színpad mögötti árokba zuhant. A közönség tagjai először azt hitték, amit látnak, az az előadás része, de később rádöbbentek, hogy tragédia történt. A műsort a baleset után pár másodperccel leállították.[45][46] Guy Laliberté, a Cirque du Soleil alapítója egy közleményben fejezte ki megrendülését az artista halála miatt. Ez volt az első halálos baleset a cirkusz 30 éves történetében.[47] Az előadást egy időre felfüggesztették, majd július 16-án – a halálos produkció helyett másikat beiktatva – folytatták.
2013. november 1-én, helyi idő szerint péntek este, a Zarkana című műsor közben leesett a halálkerékről, és megsérült a társulat egyik légtornásza, Las Vegasban, az Aria kaszinó színpadán. Szemtanúk szerint a férfi megcsúszott, és leesett a kerékről. Az előadást félbeszakították, és az akrobatát kórházba szállították.[48][49]
Cirque du Soleil másképpen
Pantomimszínész gyerekeknél
A rendkívül népszerű Cirque du Soleil számos alkalommal vesz részt a világ minden táján különféle rendezvényeken, illetve televíziós műsorokban.
Ezen túlmenően Guy Laliberté segítséget kívánt nyújtani a nehéz anyagi helyzetben lévő, hátrányos helyzetű gyermekeknek, ezért egyes előadások bevételét teljes egészében a cirkusz iskolája kapja, visszaadva ezzel az önbizalmat a fiataloknak, újabb esélyt adva nekik.
Egyébként pedig minden fellépő ruhát, kiegészítőt, felszerelést, vagy eszközt a montreali székhelyen készítenek, mely a város különösen szegény negyedében található. Az épület egy egykori szeméttelepen épült fel, és újrahasznosítva a talaj kipárolgását energiát is termelnek.
↑Glaister, Dan. „Spend! Spend! Spend!”, The Guardian, 2005. január 27. (Hozzáférés: 2019. december 18.) (brit angol nyelvű)
↑Bennett, Susan. Circus and Gentrification, Cirque Global: Quebec's Expanding Circus Boundaries. Montreal: McGill-Queen's University Press, 85. o. (2016). ISBN 978-0-7735-9870-6
↑Hermann: Laliberté, Guy. eNotes . [2007. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 18.)
↑McArthur, Rachel: Cirque on the Palm by 2012. Emirates 24/7 , 2009. március 7. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. december 24.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cirque du Soleil című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
.svg){kind=small}
