Colin Blakely

Colin Blakely
Nem található szabad kép.(?)
	Dr. Watson szerepében (1970)

Colin George Blakely (Bangor, Észak-Írország, Egyesült Királyság, 1930. szeptember 23. – London, 1987. május 7.) észak-írországi származású brit színész. Szerepelt az Egy ember az örökkévalóságnak c. Oscar-díjas filmben (1966). Doktor Watsont alakította a Sherlock Holmes magánéletében (1970), Marcus Antoniust az Antonius és Kleopátrában (1981) és Sztálint a Vörös cárban (1983). Az 1977-es Equusban nyújtott alakításáért BAFTA-díjat kapott. Jelentős Shakespeare-előadó volt, színpadon, filmvásznon és a televízióban.^[5]

Észak-Írországban, a Down megyei Bangorban született. Gyermekkoráról és kora ifjúságáról keveset tudunk. Az angliai Sedbergh bentlakásos iskolájába járt. Több észak-írországi rögbi és futballcsapatban rendszeresen játszott. Belfastban, szüleinek sportfelszerelést árusító boltjában eladóként kezdett dolgozni, majd a vasúthoz ment fizikai munkásnak. A belfasti Group Theatre-ben tanulta a színészmesterséget, 1959-ben a londoni Royal Court Theatre-ben debütált Seán O’Casey Kukuriku ifiúr (Cock-a-Doodle Dandy) c. darabjában. Sokoldalú karakterszínészként gyorsan népszerű lett, jó orgánumú Shakespeare-előadóként neves londoni színházakhoz szerződtették. 1961-ben a Stratford-upon-Avon-i Royal Shakespeare Company tagja lett, 1963-1968 között az Old Vic színházban játszott a Royal National Theatre és a Royal Court Theatre társulatával dolgozott, a londoni West Enden.^[6]

Karel Reisz rendező Szombat este, vasárnap reggel című 1960-as filmjében, mely Alan Sillitoe hasonló című regényéből készült, megkapta a „Szájhős” (Loudmouth) szerepét, amellyel megalapozta filmszínészi karrierjét. A „dühöngő ifjak” (Angry Young Men) művészeti irányzatot képviselő fiatal rendezők és forgatókönyvírók filmjeiben kezdett szerepelni, főleg a hűséges jóbarát típusú karakterszerepeket kapta. Sokoldalú tehetségét látva azonban a rendezők egyre változatosabb szerepeket osztottak rá.

1962-ben kapta első televíziós szerepét a BBC Armchair Theatre című tévészínházi sorozatában. 1962-ben Charles Crichton rendező egyazon epizódban két különböző szerepet is eljátszatott vele, sikerrel. 1967-ben Mickle szerepében megjelent a népszerű Bosszúállók (The Avengers) című kémfilm-sorozatban, Patrick Macnee mellett.

A színpadon is remekelt. 1969-ben Dennis Potter: Az Emberfia (Son of Man) című drámájában ő játszotta a megkínzott Jézust. Az előadás a kritikusok élénk polémiáját váltotta ki, Blakely-nek viszont széleskörű elismertséget szerzett. Ezután rendszeres szereplője lett a brit televíziónak. Még 1969-ben főszerepet játszott Anthony Trollope: Így élünk most (The Way We Live Now) BBC-adaptációjában. Az 1970-es években számos Shakespeare-színmű tévéfilmes változatában szerepelt a BBC-ben.

Nevezetes filmes szerepei közé sorolandó Maurice Braithwaite alakítása Lindsay Anderson rendező 1963-as Egy ember ára című filmdrámájában, Richard Harris mellett; a viking Rhykka alakítása Jack Cardiff rendező 1964-es A vikingek kincse c. kalandfilmjében. Morus Tamás szolgáját, Matthew-t játszotta Fred Zinnemann rendező 1966-os Egy ember az örökkévalóságnak című történelmi filmdrámájában, mely több Oscar-díjat nyert. Billy Wilder 1970-es bűnügyi filmvígjátékában, a Sherlock Holmes magánéletében Blakely alakította Dr. Watsont, Sherlock Holmes elmaradhatatlan kísérőjét. Sidney Lumet 1974-es Gyilkosság az Orient expresszen című krimijében, mely Agatha Christie regényéből készült, ő játszotta azt a rendőrtisztet, akit szerelmi viszony fűzött az Armstrong-családnál dolgozó és öngyilkosságba kergetett szolgálóleányhoz.

Szerepelt Richard Attenborough rendező 1972-es életrajzi filmjében, A fiatal Churchillben, Simon Ward és Robert Shaw mellett. Vígjátéki szerepeket is kapott, így főszerepet vitt az 1973-as The National Health című kórházi komédiában, melyet Jack Gold(wd) rendezett és Blake Edwards 1976-es A Rózsaszín Párduc újra lecsap c. bűnügyi paródiájában. Fajsúlyos drámai szerepet kapott Sydney Lumet 1977-es pszicho-horrorjában, az Equusban (1977). Alan Strangot játszotta, a zavart elméjű Frank Strang bigott és képmutató apját. Ezért az alakításáért 1978-ban megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó BAFTA-díjat.^[6]

1980-ban Jack Gold rendező A kis lord című családi tévéfilmjében Mr. Hobbs-ot formálta meg. A film világszerte népszerű lett, karácsonykor rendszeresen felkerül több tévéadó műsorára. Ugyanebben az évben Blakely szerepelt John Irvin(wd) rendező A háború kutyái c. kalandfilmjében, nemzetközi sztárokkal, Christopher Walkennel, Tom Berengerrel, Jean-François Stéveninnel és másokkal. 1983-ban ismét Jack Gold szerepeltette, ezúttal a Vörös cár című történelmi filmjében, ahol Blakely magát a címszereplőt, Joszif Sztálint alakította, drámai erővel.

Shakespeare-művek filmváltozataiban is remekelt. 1981-ben a címszereplőt, Marcus Antoniust formálta meg, Jane Lapotaire(wd) partnereként, a Jonathan Miller(wd) által rendezett Antonius és Kleopátra tévéfilmben, amelyet a BBC televíziós Shakespeare-sorozatának részeként mutattak be. 1983-ban a Granada tévétársaság által készített Lear király filmben Kentet alakította, a címszereplő Laurence Olivier mellett. Közben folyamatosan szerepelt neves színpadokon, klasszikus és kortárs színművekben.^[7]

1961-ben Margaret Whiting(wd) angol színésznőt vette feleségül. Három fiúgyermekük született.^[8] Karrierje csúcsán, 56 éves korában, 1987-ben hunyt el Londonban leukémia következtében.^[5][6]

• Colin Blakely a PORT.hu-n (magyarul)
• Colin Blakely az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
• Colin Blakely az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Colin Blakely a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Colin Blakely az AlloCiné weboldalán (franciául)
• Colin Blakely Profile (angol nyelven). famousfix.com. (Hozzáférés: 2023. április 30.)