evangélikus szülőktől származott, 1796-ban a katolikus hitre tért és a grammatikális iskolát Szakolcán expaulinus tanárok alatt, a humaniórákat Győrött végezte, ahol a magyar nyelvet is megtanulta. 1802. október 31-én az akkor visszaállított bencés rendbe lépve, Győrött és Pannonhalmán elvégezte a bölcseletet és a teológiát (1803–1809-ig); ekkor a hatodik (költészeti) osztály tanítására Nagyszombatba küldték. 1811. április 23-án pappá szentelték és Pannonhalmán lett tanár, 1812–1814. Pozsonyban, 1814–1815-ben ismét Pannonhalmán, 1815–1824-ig Győrött mint a természettan tanára működött; közben 1817-ben bölcseletdoktor lett és Ausztriát, Tirolt és Felső-Olaszországot beutazta. 1824–1826-ban a győri rendház főnöke s a gimnázium igazgatója volt, 1826–1829-ben ugyanaz Pozsonyban; 1829–1842-ig a főapát titkára Pannonhalmán, 1842–1870. levéltárnok és könyvtárnok, 1870–1875-ben könyvtárigazgató Pannonhalmán. A 75 ezer kötetből álló könyvtár jegyzékét és repertóriumát elkészítette; a főapátsági házi levéltárt és a rá bizott gyűjteményeket szintén ellátta célirányos repertóriumokkal. 1858. december 15.-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé fölvette; 1861. január 14.-én a király a Ferenc József lovagrend kiskeresztesévé kinevezte. A Magyar Tudományos Akadémiában Ipolyi Arnold1877. február 26.-án tartott fölötte emlékbeszédet.
Carmen jubilaeis honoribus ill. ac rev. dni Josephi Vilt episcopi Jaurinensis ab exsultantibus archigymnasii Jaurin. alumnis affectu sacro dictum. Jaurini, 1811
Ode cels. ac rev. principi dno Joanni Bapt. Scitovszky de Nagy-Kér metropol. eccl. Strigoniensis archiepiscopo. occasione solemnis eiusdem inaugurationis VIII. Idus Januarii 1850. ab archiabbatia S. Martini de S. Monte Pannoniae oblata. Uo. 1850
Dmiani Fuxhofer… Monasterologiae regni Hungariae libri duo. Recognovit et auxit. Pestini, 1858–60, két kötet
Index alphabeticus codicis diplomatici Hungariae per Georgium Fejér editi / Fejér György magyarországi okmánytárának betűrendes tárgymutatója. Uo. 1866 Online
A hazai történettel foglalkozott leginkább és a szent Benedekrendi pannonhalmi apátok történetét irta meg a rend Schematismusaiban (1841–46.), Pannonhalma történetét Uo. (1846.); a Győrmegyei Sabariáról tartott székfoglalója megjelent az Uj M. Múzeumban (1859 II.), Szent István utánzott pecsétje (Hazánk, 1858.) Az Egyetemes magyar encyclopaediának is munkatársa volt.
Kéziratainak jegyzéke a Scriptores Ordinis Sti Benedicti című munkában fölsorolták.
