A dakuten (濁点), más néven ten-ten (点々, てんてん), cson-cson (ちょんちょん) vagy dakuonpu ( 濁音符) diakritikus jel a japán nyelvben, melyet a kanáknál alkalmaznak zöngés párok jelölésére, valamint a rendaku jelenség (előreható zöngésedés[1]) esetében is. Jelölése a kana jobb felső részén, a ゛jellel történik, mely az idézőjelhez hasonlít. Például a か (ka) kanából dakutennel が (ga) lesz, azaz a ka szótag zöngés párja. A dakuten a következőképp módosítja a zöngétlen hangokat zöngéssé: k→g, c/sz→dz, t→d, h→b és cs/s→dzs.[2]
A handakuten (半濁点) vagy maru (丸) ezzel szemben egyedül a [h] hangot módosítja [p]-re, azaz zárhangra. Jelölésére a kana jobb felső részén egy kis kör ゜szolgál. Segítségével például a は (ha) szótagból ぱ (pa) lesz.[2][3]
Az 1598-ban kiadott Rakujósú (落葉集) szótár volt az első nyomtatott szótár Japánban, mely rendszerszerűen használta a dakutent és handakutent. A handakutent először 1536-ban a Nicsiren sónin csúgaszan (日蓮聖人註画讃), Nicsiren buddhista szerzetes életét bemutató illusztrált tekercsen használták.[4]
Kanák
Az alábbi táblázatban a dakutennel, illetve handakutennel módosított alapvető kanák szerepelnek. A zöngésített párokkal digráfok is alkothatók.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ka
|
ki
|
ku
|
ke
|
ko
|
ga
|
gi
|
gu
|
ge
|
go
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| sza
|
si
|
szu
|
sze
|
szo
|
za
|
dzsi
|
zu
|
ze
|
zo
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ta
|
csi
|
cu
|
te
|
to
|
da
|
dzsi
|
dzu
|
de
|
do
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| ha
|
hi
|
fu
|
he
|
ho
|
ba
|
bi
|
bu
|
be
|
bo
|
pa
|
pi
|
pu
|
pe
|
po
|
Jegyzetek
