1928-ban született Bolzanóban. (Ő maga később azt híresztelte, hogy 1936-ban született, ezt az olasz sajtó nagy része átvette.)[6] A „Dizionario del cinema italiano” közli igazolt születési évét, 1928-at.[5]
Attilio Mangini és Flora Divina leánya volt.[7]
Színésznői pályája
Balett-táncosnak indult. A milánóiScalábanMilloss Aurél (1906–1988) keze alatt tanult. 22 évesen (egyes sajtóközlésekben 14 évesen) kezdett táncosnőként dolgozni. Fiatal szubrettként debütált milánói varietékben és zenés kabarékban. Ezután Pina Renzinél(wd) tanult színészmesterséget. Az 1950–1951-es évadban leszerződtették Orio Vergani(wd) és Dino Falconi(wd) „Votate per Venere” című színpadi revühöz, Erminio Macario(wd) és Gino Bramieri(wd) táncos-komikus színészekkel együtt. Az előadással Párizsba is eljutott. Mangini olyan sikerrel szerepelt, hogy az 1952–1953-as évadra a hírneves „Garinei & Giovannini” író-rendező-producer páros (azaz Pietro Garinei(wd) és Sandro Giovannini(wd)) szerződtette Rómába, a Teatro Sistina társulatába, a „Gran Baldoria” zenés varieté előadáshoz, amelynek sztárja Wanda Osiris(wd) volt.[7]
Közben felkapták a filmrendezők is, színpadi megjelenései mellett több kisebb-nagyobb filmszerepet is kapott. 1955-ben a „Passo Doppio” zenés-táncos vígjátékban együtt játszott Raimondo Vianellóval(wd) és Ugo Tognazzival. Kiváló kritikákat kapott. Mégis ez volt utolsó színpadi fellépése, ezután csak filmekben akart szerepelni. Első filmjeiben a „félénk, ártatlan szőkeség” karakterét alakította, de egyre gyakrabban a titokzatos szépség, a végzet asszonya („femme fatale”) alakjában jelent meg. Fontosnak tartotta szépségének megőrzését, hangsúlyos megjelenítését. Felvette a „Dorian Gray” művésznevet, Oscar Wilde regényéből, a Dorian Gray arcképéből a férfi címszereplő nevét. Sajtójelentések szerint névválasztása tudatos volt: a regénybeli Dorian Gray szintén mindenek fölé helyezi saját külső szépségét.[7]
Doriana szerepében, az 1955-ös Il piacció-ban
Camillo Mastrocinque(wd) rendező három 1956-os filmvígjátékában játszott női főszerepet a híres Totò és Peppino De Filippo mellett, köztük a Toto hagyja vagy rádupláz-ban és a Totò, Peppino e la… malafemmina-ban, ahol ő játszotta „malafemminát”, a „rossz életű leányzót”. Ugyanabban az évben Giorgio Simonelli(wd) rendező Guaglione c. zenés romantikus filmjében az ekkor még Mario Girotti néven játszó Terence Hill mellett alakította az egyik női főszerepet, Nadiát.
1963-ig filmszerepei sűrűn követték egymást. Az 1960-as évek elején viszonyba keveredett a nála húsz évvel idősebb Arturo Tofanelli(wd) (1908–1994) író-újságíróval, több milánói magazin tulajdonos-főszerkesztőjével, aki házasember volt.[8][9]
1962-ben Gray teherbe esett Tofanellitől. Gyermekének 1963-as születése után már csak két filmben szerepelt: 1965-ben a Segítség! Gyilkos! című krimivígjátékban, majd 1967-ben utoljára még főszerepet játszott egy olasz bűnügyi filmdrámában, az I criminali della metropoli-ban, melyet Gino Mangini(wd) rendezett.
Ezután teljesen felhagyott a színészi munkával, visszavonult a trentinóiTorcegno városba, ahol egyik nagybátyja élt.[5] A Mocchi városrészben fényűző villát építtetett magának. Fiát, Massimo Arturo Tofanellit, itt nevelte fel.[7] A világtól elvonulva élő színésznő életének későbbi évtizedeiről nincs információ. Gyermekének apja, Arturo Tofanelli 1970-ben (harmadszor) is megnősült, más nőt vette el és 1994-ben elhunyt.
Halála
2011. február 15-én, két héttel 83. születésnapja után Gray egy lőfegyverrel öngyilkosságot követett el és meghalt.[10]
Az olasz sajtóhírek 75 évesnek írták le, az 1936-os hamis születési éve alapján. Egy nekrológ így emlékezett rá: „nem tudta elviselni az ránehezedő életkor súlyát, amely menthetetlenül lerombolja a fiatalság szépségét, ahogyan Oscar Wilde regényhőse, Dorian Gray, akinek férfinevét maga választotta művésznévnek, szintén nem tudta elviselni szépségének romlását.”[7]
Torcegno temetőjében helyezték örök nyugalomra.[11]
