Draguć

	Draguć
	Draguć látképe
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Cerovlje
Jogállás	falu
Polgármester	Emil Daus
Irányítószám	52402
Körzethívószám	(+385) 052
	Népesség
Teljes népesség	56 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	359 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 45° 19′ 59″, k. h. 14° 00′ 11″45.333000°N 14.003000°EKoordináták: é. sz. 45° 19′ 59″, k. h. 14° 00′ 11″45.333000°N 14.003000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Draguć témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Draguć (olaszul: Draguccio) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Cerovljéhez tartozik.

Fekvése

Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re (közúton 17 km-re) északkeletre, községközpontjától 7 km-re északra egy dombtetőn fekszik.

Története

A részészeit leletek tanúsága szerint területe már a római korban is lakott volt. A mai település az isztriai őrgrófok 11. századi vára körül alakult ki. A várat 1102-ben II. Ulrik isztriai őrgróf adománylevelében említik először „Draviue” alakban. Ekkor került az aquileiai pátriárka birtokába. 1350-től a pazini grófok birtoka, majd 1523-ban az osztrák-velencei háborúk következtében velencei uralom alá került. Német neve „Dragutsch”, velencei neve „Draguchi” volt. A velencei határvédelmi rendszer egyik fontos vára volt, azonban a 17. század elején az uszkók háború során súlyosan megrongálódott, majd közvetlenül ezután a települést pestisjárvány is sújtotta. A vár területén a 15. században épült fel a Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma. Ezt követően az egész települést F. Basadonna velencei építész tervei szerint saroktornyokkal megerősített védőfalakkal vették körül. A plébániatemplom előtti téren állt a közösség kútja, székháza és a gabonaraktár épülete. Már akkor elkezdődött a település délkeleti irányú terjeszkedése, mely a 18. és 19. században is folytatódott. Ekkor nyerte el a település hosszában futó főutca mai formáját gazdag barokk és klasszicista lakóházaival. A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 384 lakosa volt. Lakói kizárólag gyümölcstermesztéssel (szőlővel, olajbogyóval, fügével, cseresznyével) és állattartással (szarvasmarha és sertés) foglalkoztak. 2011-ben 67 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
271	281	303	314	354	384	885	877	280	285	211	153	118	92	79	67

Nevezetességei

A Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült, majd ezt követően többször átépítették. Orgonája 1717-ben készült, berendezése 19. századi. 1866-ban készült márvány főoltárán a Szent kereszt mellett Szent Péter és Pál apostolok szobrai állnak. Szent Fábián és Sebestyén oltára 1848-ban készült, oltárképét Venerio Trevisan festette. Különálló harangtornya 1847-ben épült, 28 méter magas.
A település keleti bejáratánál áll a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt templom, mely 1641-ben a korábbi templom helyén épült és többször megújították. Fennmaradt eredeti oltára a Kármelhegyi Boldogasszony késő gótikus képével. Több berendezési tárgya is van, melyek valamelyik másik dragući templomból kerültek ide. Közülük a legértékesebbek Szent Szilveszter pápa szobra az azonos titulusú egykori templomból, az ószövetségi szenteket ábrázoló retabló (az oltár menzájának hátsó szélére, vagy mögéje épített hátfal) a Szent Elizeus templomból, továbbá a Szent Rókus templom retablója. A templomot 1891-ben és 1989-ben megújították.
Szent Elizeus tiszteletére szentelt, a temetőben álló temploma^[4] a település legősibb szakrális építménye a 12. században épült román stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, ismeretlen mester által készített 13. századi faliképei a templom szinte teljes belső falfelületén jó állapotban maradtak fenn. Az oltár menzájául egy 1-2. századi római feliratos sírkő szolgál, melyet eredeti helyére állítottak vissza. A falakon a 14. – 16. századból származó díszítő festés látható.
A település nyugati bejárata előtt, az egykori várkapu helyén áll Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma.^[5] A templom a 16. század elején épült négyszög alaprajzú épület erős dongaboltozattal, alacsony nyitott harangtoronnyal és előtérrel. A falakat és a boltozatot falfestmények díszítik, padovai (tulajdonképpen kaščergai származású) Antonio mester alkotásai 1529-ből (glagolita felirat) és 1537-ből (latin felirat).