Ducza Anikó, Jánosiné (Budapest, 1942. augusztus 8. –) olimpiai és világbajnoki bronzérmes tornász, edző.
Élete
1955 és 1968 között a Bp. Honvéd tornásza volt. 1957 szeptemberében mutatkozott be a válogatottban a pratói olasz-magyar viadalon.[5] 1958-ban tagja volt a világbajnokságon ötödik helyezést elért csapatnak (Bánhegyi Lászlóné, Dévai Edit, Füle Judit, Kertész Alíz, Tass Olga).[6] Az 1959-es Eb-n negyedik lett összetettben és felemáskorláton. A magyar bajnokságon lábsérülése miatt nem indulhatott.[7] Az 1960-as olimpián csapatban (Bencsik Mária, Förstner Klára, Füle, Müller Katalin, Tass) és talajon ért el hetedik helyezést.
1961-ben az Európa-bajnokságon ugrásban nyolcadik, talajon kilencedik helyezést ért el.[8] 1962-ben a prágai világbajnokságon gerendán harmadik, csapatban negyedik (Füle, Hidegkuti Jolán, Makray Katalin, Müller, Tressel Mária), talajon nyolcadik volt. 1964 áprilisában -gyermeke születése után négy hónappal- ismét a válogatottban szerepelt.[9] 1964-ben a tokiói nyári olimpiai játékokon talajon bronzérmet, csapatban (Mák Gyöngyi, Makray, Müller, Tolnai Márta, Tressel) ötödik helyezést szerzett.
1965-ben Európa-bajnokságon hatodik volt összetettben, negyedik talajon. Az universiadén egyéniben és csapatban (Kálóczy Dorottya, Makray, Tolnai) is a dobogó legfelső fokára állhatott.[10] 1965-ben nyújtott teljesítményével elnyerte az az év magyar tornásza díjat.[11] Az 1966-os világbajnokságon gerendán negyedik, csapatban (Müller, Tressel, Tolnai, Oroszi Margit, Bánfai Ágnes) ötödik helyezést szerzett. Ebben az évben ismét a legjobb magyar tornásznőnek választották. Az 1967 nagy részében deréksérülése miatt nem indult versenyen. Így az Európa-bajnokságon sem szerepelt[12][13] A decemberi csapatbajnokságon tért vissza. Nemzetközi versenyen 1968 májusában versenyzett újra.[14] Az 1968-as olimpián csapatban (Bánfai, Békési Ilona, Tolnai, Makray, Müller) ötödik lett. A novemberi csapatbajnokságon fejezte be a versenyzői pályafutását.[15]
1969-től edzőként dolgozott. 1969 és 1970 között a Bp. Honvéd, 1970 és 1976 között a Vasas, 1971 és 1972 között a magyar női válogatott edzője volt. 1972-ben a müncheni nyári olimpiai játékokon a női válogatott csapatban bronzérmes lett. Klubedzőként a legsikeresebb tanítványai Békési Ilona, Medveczky Krisztina voltak. 1976 és 1979 között testnevelő tanárként dolgozott. 1979-től divatáru kiskereskedéssel foglalkozott.
Ducza László és Ráczy Lenke gyermeke. Első férje Jánosi Ferenc (1938–2023) Európa-bajnoki ezüstérmes röplabdázó, második férje Lantos László úszó, edző, újságíró. Lányai, Jánosi Zsuzsa és Lantos Gabriella válogatott tőrvívók. Kisebbik lányának férje Debnár Tamás válogatott úszó. Unokája Debnár Gergely junior világ- és Európa-bajnok párbajtőröző.[26]
Tanulmányai
A Gömb utcai általános iskola tanulója volt.[27] 1960-ban érettségizett a Hámán Kató Leánygimnáziumban. A Testnevelési Főiskolán 1970-ben tanári, majd 1974-ben tornász szakedzői diplomát szerzett.[28]
Díjai, elismerései
A Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozata (1964)[29]