Egy erdélyi tudós társaság létrehozását elsőként Bod Péter vetette fel 1756. szeptember 20-án Ráday Gedeonnak írt levelében, majd 1760-ban, az Isten vitézkedő anyaszentegyháza históriája című művének előszavában. Tőle függetlenül 1781-ben Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök is hasonló tervet fontolgatott. A 18. század végén az országgyűlés törvénybe iktatta az Aranka György által kezdeményezett Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság működéséhez nyújtandó segítséget, de az uralkodó ezt nem erősítette meg. Szintén nem kapta meg a bécsi kormány jóváhagyását Döbrentei Gábor tudományos egyesület létrehozására vonatkozó 1819-es javaslata. 1829-ben Bölöni Farkas Sándor készített tervezetet egy Erdélyi Nemzeti Múzeum alapításához, de pártfogás híján lemondott tervéről.[1]
Az 1841–43-as erdélyi országgyűlés napirendjére tűzte a magyar nyelv hivatalossá tételét, az erdélyi magyar nemzeti színház, akadémia, politechnikum és nemzeti múzeum alapítását. 1842. június 21-én Kemény József és Sámuel grófok felajánlották könyv- és ásványgyűjteményüket a nemzeti múzeum létesítésének céljára.[2] 1843. január 16-án beterjesztették az Erdélyi Múzeum megalapításának terveit az uralkodónak, ám az erdélyi szász rendek különvéleményüket fejezték ki. A jóváhagyás elmaradt, és a kérdés két évig nem is került napirendre. 1845 októberében a bécsi udvar a múzeummal kapcsolatos anyagok beküldését kérte az erdélyi főkormányszéktől, de előrelépés ezúttal sem történt. Az 1847-es országgyűlés ismét az uralkodóhoz fordult a múzeum ügyében, de nem kapott választ.[3]
A bécsi kormány halogatása miatt a múzeum alapítására csak az 1848-49-es szabadságharc után, 1859-ben került sor. Fő szervezője és támogatója Mikó Imre volt, aki megszerezte a kormány hozzájárulását és a múzeumnak adományozta kolozsvári nyári kastélyát a hozzá tartozó kerttel. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapszabálya kimondta, hogy az egyesület a múzeumi gyűjtésre, a gyűjtött tárgyak megőrzésére, az anyag feldolgozására és általában a tudományok magyar nyelven való művelésére alakult. Alapításakor a múzeum anyaga 15 439 könyvből, 1083 oklevélből, 128 arany-, 2841 ezüst-, 1738 bronzéremből, valamint 10 092 darab régészeti tárgyból, természeti ritkaságból, ásványból, kövületből, állatból és növényből állott. A múzeum első őre Brassai Sámuel, az első könyvtáros Szabó Károly volt.[4]
A kiegyezés után a 896 régi részvényes tag száma száz alá csökkent. Az egyesület anyagi gondjainak megoldására 1867-ben feliratban kérte a kormány támogatását. 1872-ben és 1895-ben az EME szerződést kötött a magyar állammal, amely szerint a kolozsvári egyetem feladata lett a gyűjtemények gondozása, és a használatért évi 5000 forintot fizetett az egyesületnek. 1905-től az egyesület, gróf Apponyi Albert minisztersége idején jelentős összegű állami támogatásban részesült.[5]
Az első világháború alatt az egyesület vagyonát állampapírokba fektették, ami így a háború végére elveszett. A háború után a román állam az egyetemmel együtt a múzeum gyűjteményeit is eltulajdonította, az egyesület állami finanszírozása megszűnt.[6]
1930-ban Wass Ottília grófnő a Kolozsvár főterén álló palotáját az egyesületre hagyományozta.[7]
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1949-ben megszűnt.[8] Pontosabban a Román Népköztársaság Igazságügy-minisztériumának 86311/1949 sz. határozata mint jogi személyt megszüntette.[9]
1990. október 27-én az Egyesület újraalakult,[10] azóta jogi személyként a korábbi alapszabályok szerint, jogfolytonosságát fenntartva folytatja tevékenységét.
Tevékenysége
Az egyesület hét szakosztálya (bölcsészeti, jog- és államtudományi, nyelvi, orvostudományi, természettudományi, történettudományi) előadásokat, konferenciákat és kiállításokat szervezett. Az egyesület kiadásában jelent meg az Erdélyi Múzeum című folyóirat. 1861-től az EME évkönyveket adott ki, 1862-től indult az Erdélyi Történelmi Adatok című sorozat. 1879-től az orvostudományi szakosztály külön periodikát indított Orvos-Természettudományi Értesítő címmel.
Az újjáalakult EME szintén hét szakosztállyal működik:
Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály (572 taggal)
Természettudományi Szakosztály (160 taggal)
Orvos- és Gyógyszerészettudományi Szakosztály (1039 taggal)
Jog-, Közgazdaság- és Társadalomtudományi Szakosztály (52 taggal)
Műszaki Tudományok Szakosztálya (134 taggal)
Matematikai és Informatikai Szakosztály (67 taggal)
Agrártudományi Szakosztály (35 taggal)
Az Egyesület évente átlagban 8-10 tudományos kötetet jelentet meg. Szakfolyóiratai: az Erdélyi Múzeum, a Múzeumi Füzetek, a Műszaki Tudományos Füzetek, Orvostudományi Közlemények.
Az erdélyi tudományos élet rangos fóruma az évente megrendezett Magyar Tudomány Ünnepe keretében az Egyesület A Magyar Tudomány Napja Erdélyben című rendezvénysorozata, amelyet 2002 óta mindig az Erdélyi Múzeum-Egyesület születésnapján, vagy a hozzá legközelebb eső napokon, november 23-24-én tartanak meg.[13]
Jegyzetek
↑Szinnyei 1891; Szabó T. 1942: 6–14. oldal; Egyed 2007: 152–153. oldal.
Egyed 2007: Egyed Ákos: Gróf Mikó Imre, Erdély Széchenyije. Sepsiszentgyörgy: Charta. 2007. ISBN 9789738326309
Gaal 2000:Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in: Dáné Tibor Kálmán et. al. szerk., Kolozsvár 1000 éve (A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai), Erdélyi Múzeum-Egyesület, Magyar Közművelődési Egyesület, Kolozsvár, 2001, ISBN 9738231140
.svg){kind=small}
