Erwig, más írásmóddal Ervig (latinul: Ervigius) (640 k. – 687 után) nyugati gót király 680-tól 687-ig.
Erurich Wamba megbuktatása után királlyá kenette, és a tizenkettedik toledói nemzetgyűlés által is elismertette magát.[2] Ez a nemzetgyűlés enyhített a Wamba szigorú törvényein,[2] tágította az egyházi menedékjogot,[2] a megüresedő püspöki székek betöltését a toledói érsekre bízta s törvénnyé emelte Erwignek a zsidók ellen kibocsátott 28 rendeletét.[2] E törvény vérengző dühvel szentesítette az üldözést és az eddigieknél jóval kegyetlenebb intézkedéseket tartalmazott.[2] Megtiltotta a zsidóknak ünnepeik megtartását, szertartásaik gyakorlását s nem volt szabad fiaikat és szolgáikat a keresztelés alól kivonni.[2]
A tehetetlen király alatt egy kikeresztelkedett zsidóból lett érsek, a toledói Julianus ragadta magához az uralmat s jobban dühöngött egykori rokonai ellen, mint maguk a született gótok.[2]
Két évvel később ült egybe a tizenharmadik nemzetgyűlés, mely a királyságra nézve végzetes határozatokat hozott.[2] Kivette a király kezéből a nemesek és egyháziak felett való bíráskodást s azt a papi és világi nagyok gyülekezetére ruházta;[2] az előbbi király alatt száműzött pártütőknek megbocsátott s megtiltotta, hogy az uralkodó az elhunyt király özvegyét oltárhoz vezesse.[2] Végül törölte az adóhátralékokat s nagy engedményeket tett a hadkötelezettség terén.[2] A királyi hatalom e süllyedése megdöbbentette magát Erwiget is;[2] a tizennegyedik zsinaton saját gyermekei mellőzésével Wamba unokaöccsét, Egikát tette meg örököséül,[2] azután letéve a királyi palástot, barátcsuhát öltött és kolostorba vonult.[2]
Jegyzetek
↑ abErwich König der Westgoten (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
_01.jpg){kind=small}
