Sammut Máltán, Ħaż-Żebbuġban született.[1] Tanulmányait a żebbuġi Általános Iskolában, a Szent Aloysius Középiskolában, majd a Szent Mihály Tanárképző Főiskolán, és a Máltai Egyetemen (B.A., M.Ed., Teológia Szakon), valamint a Perugai Egyetemen (Olasz, mint idegen nyelv tanítása) végezte.
Sammut elismerést először az 1960-as évek végén szerzett, mikor is társalapítója lett az Irodalom Megújítása Mozgalomnak. Később a Máltai Nyelvakadémia titkára lett. Sammut karrierjét az oktatásban, iskolaigazgatóként fejezte be, habár 1996-1998. között a máltai miniszterelnök kulturális tanácsadója volt.
Felesége Catherine Cachia, fiaik Mark és Jean-Pierre.
Munkássága
Számtalan művet publikált, közöttük a legnagyobb példányszámban elkelt regényt, a Ketrecet(Il-Gaġġa), amely az 1971-ben Mario Philip Azzopardi által rendezett film alapjául szolgált,;[4] a Szamurájt, amely elnyerte a Rothman Díjat; a Paceville-t, amely megkapta a Kormány Irodalmi Érmét,[1] továbbá a Máltai Álmot(Il-Ħolma Maltija), amelyről Norbert Ellul-Vincenti irodalmi kritikus azt írta, hogy „a máltai nyelvben nincs más hozzá fogható”. Alfred Sant korábbi miniszterelnök és drámaíró ez utóbbit Sammut „mesterművének” tartotta,[5] a brit szerző és költő Majorie Boulton pedig „kolosszális munkának” nevezte.[6]
További prózai munkássága a következő műveket foglalja magába: A francia forradalom: története és jelentősége(Ir-Rivoluzzjoni Franċiża: il-Ġrajja u t-Tifsira), Bonaparte Máltán(Bonaparti f’Malta), amelynek francia fordítása (Bonaparte à Malte) 2008-ban jelent meg. 2006-ban kétnyelvű (angol és máltai) kommentárt fűzött a nemzetközi bestsellerhez, a Da Vinci Code-hoz(On the Da Vinci Code). Ő volt továbbá a Mikiel Anton Vassali nevéhez fűződő Lexikon(Lexicon) szerkesztője. Az 1829-ben született Vassali-t tartják a máltai nyelv atyjának. Máltai axiómák, aforizmák és közmondások(Għajdun il-Għaqal, Kliem il-Għerf u Qwiel Maltin) című műve 2006-ban jelent meg Sammut fordításában. 2007-ben a New York-i Mondial Kiadó gondozásában megjelent Máltai Álom(La Malta Revo), amelyet Sammut ültetett át eszperantóra, képviselte Máltát a klasszikus irodalmi munkák gyűjteményében. 2008-ban jelent meg a Ketrec c. művének ötödik kiadása. 2009-ben mutatta be a legrégebbi írott máltai dokumentumnak tartott Pietru Caxaro-vers (Xidew il qada vagy Il Cantilena) forradalmi újraértelmezését.[7]
Sammut továbbá nagyszámú novellagyűjteményt is megjelentetett: Labirintus(Labirint), Évszakok (Newbiet) és Időink meséi (Ħrejjef Zminijietna).
Peter Serracino Inglott, a Máltai Egyetem korábbi rektora, filozófia professzora, de mindenekelőtt kiemelkedő máltai értelmiségi, az alábbiakat mondta róla:
„Sammut zsenialitása abban rejlik, hogy a Voltaire-i udvari bolondokhoz hasonlóan képes volt a grandiózus álarcot viselő történelmi szereplők farsangi vetületének ironikus megragadására. Képessé teszi az olvasót a személyiségek ellentmondásainak élvezetére, amelyet általában abszolút komolysággal szokás szemlélni. cinkosként mosolygunk kétségeiken, botlásaikon és köntörfalazásukon. Bármelyik fordító számára a történelmi narratívából fikcióba váltó stílus jelenti a legnagyobb kihívást”.[8]
Utolsó szavai
Frans Sammut híres utolsó szavai a következők voltak: „Feleségemnek és nekem Jeruzsálembe kellene mennünk, de úgy tűnik, hogy változott a terv. Magam megyek most a Mennybéli Jeruzsálembe.”[9]
Serracino Inglott ezekre a szavakra így reagált: „Megértettem, hogy a könnyek és a nevetés felcserélhetőek egymással.”[8]
Bibliográfia
Labirintus és más történetek [Labirint u Stejjer Oħra] (novellák) 1968
A Ketrec [Il-Gaġġa] (5 kiadásban megjelent novella) 1971 – Mario Philip Azzopardi 1971-ben rendezett belőle filmet (Gaġġa)
Játék négy ember között [Logħba Bejn Erbgħa] (elbeszélés) 1972
Szamuráj [Samurai] (3 kiadásban megjelent regény) 1975
Krisztus a máltai költészetben 1913-1973 [Kristu fil-Poeżija Maltija 1913-1973] (kiadatlan disszertáció), Máltai Egyetem 1977
Fedra [Racine Phèdre c. műve alapján] 1978
Gyilkosság a Sikátorban a Becsületes Ember [Il-Qtil fi Sqaq il-Ħorr] (elbeszélés) 1979
Szemben indított Vassalli [Il-Process Vassalli] (dráma) 1980
A munkások menetelése a szabadság felé [Il-Mixja tal-Ħaddiem lejn il-Ħelsien] (politikai elemzés) 1982
A francia forradalom: története és jelentősége [Ir-Rivoluzzjoni Franċiża: il-Grajja u t-Tifsira] történelem 1989
Paceville (regény) 1991
Irodalom [Letteratura] (irodalmi kritika) 1992
A máltai álom [Il-Ħolma Maltija] (regény) 1994, 2012,[10] eszperanto fordítás La Malta Revo, megjelent New Yorkban, 2007-ben
Bonaparte Máltán [Bonaparti f’Malta] történelem 1997; francia fordítás Bonaparte à Malte, megjelent 2008-ban
Évszakok [Newbiet] (novella) 1998 (Illusztráció: Giovanni Caselli)
Időink meséi [Ħrejjef Zminijietna] (novella) 2000 (Illusztráció: Giovanni Caselli)
Dun Ġorġ (György Atya): egy férfi az emberek között [Dun Ġorġ: Il-Biedem tal-Poplu] (történelmi és vallásos témájú) 2001
Ħaż-Żebbuġ története [Grajjet Ħaż-Żebbuġ] (történelem – Dun Salv Ciappara eredetijének fordítása) 2001
Lexikon [Lexicon] Mikiel Anton Vassali által 2002
Miért ne az EU-ba [Għala Le għall-UE] (politikai elemzés) 2003
Szent Fülöp élete és odaadása [Ħarsa mill-qrib lejn ħajjet San Filep u l-Kult tiegħu] (történelmi és vallásos témájú) 2004
A Da Vinci Kódról [On The Da Vinci Code/Dwar The Da Vinci Code] (irodalmi kritika) 2006
Máltai axiómák, aforizmák és közmondások [Għajdun il-Għaqal, Kliem il-Għerf u Qwiel Maltin] (Mikiel Anton Vassali eredetijének fordítása) 2006
I Giovanniti: La Storia dei Cavalieri di Malta [The History of the Knights of Malta] (history) 2006, published in 2015 (Bonfirraro Editore, Italy)[11]
Alfred Sant: A változás látomása [Alfred Sant: Il-Viżjoni għall-Bidla[12]] (politikai elemzés) 2008
↑ abcAttard, Elaine. „Frans Sammut passes away”, The Malta Independent , 2011. május 5.. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 5.)
↑Maltastar.com. [2011. július 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 8.)
↑Aquilina, Sandra. „Portrait of the artist”, 'The Malta Independent. , 2007. március 12.. [2011. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 5.) (angol nyelvű)
↑„Maltese works in Esperanto”, 'The Malta Independent, 2007. szeptember 2.. [2012. január 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2011. május 15.)