F–106 Delta Dart |
|
Amerikai F–106A Delta Dart Genie rakétát indít |
|
Funkció | elfogó vadászrepülőgép |
Gyártó | Convair |
Gyártási darabszám | 340 db |
Rendszeresítők | Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje |
|
Személyzet | 2 fő |
Első felszállás | 1956. december 26. |
Szolgálatba állítás | 1959. június |
Méretek |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Hossz | 21,55 m |
Fesztáv | 11,67 m |
Magasság | 6,18 m |
Szárnyfelület | 61,52 m² |
Szárnykarcsúság | 2,10 |
Tömegadatok |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Szerkezeti tömeg | 11 077 kg |
Max. felszállótömeg | 15 668 kg |
Hajtómű |
Hajtómű | 1 db Pratt & Whitney J75–17 utánégetős gázturbinás sugárhajtómű |
Tolóerő | 109 kN |
Repülési jellemzők |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Max. sebesség | 2,3 Mach |
Hatósugár | 1800 km |
Hatótávolság | 2700 km |
Legnagyobb repülési magasság | 17 374 m |
Emelkedőképesség | 8839 m/min |
Szárny felületi terhelése | 255 kg/m² |
Tolóerő-tömeg arány | 0,71 |
Fegyverzet |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. |
Beépített fegyverzet | 1 db M61 Vulcan gépágyú |
Háromnézeti rajz |
|
Az F–106 Delta Dart háromnézeti rajza |
|
A F–106 Delta Dart deltaszárnyú, egy hajtóműves, szuperszonikus elfogóvadász-repülőgép, melyet az Egyesült Államokban fejlesztettek ki az 1960-as években, az F–102 Delta Dagger továbbfejlesztésével, elsősorban a szovjet bombázó repülőgépek elfogására. Csak a gyártó országban, az 1980-as évekig állt hadrendben (külföldre is csak ritkán települt), szolgálatból kivont példányait QF–106 néven, pilóta nélküli célrepülőgépekké alakítva éleslövészetek célpontjaiként használták fel az 1980-as és 1990-es években.
Kapcsolódó szócikk