Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja.[2] Apja Marconnay Tibor (1896–1970) költő, anyja Garay Etta (1897–1975) szavalóművésznő.[3] Szülei korán elváltak, édesanyja a házitanítónői munkájának jövedelméből egyedül nevelte fel. Apja Rupprecht Tiborként született, 1923-tól használta írói névként édesanyja, báró Beaulieu-Marconay Mártha (1866–1957) vezetéknevét, aki Rupprecht Olivér (1858–1942) hitvese volt. Garai Gábor apai dédszülei Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos, és alsókáldi Káldy Terézia (182-1898) voltak.[4] Anyai nagyszülei a római katolikus nyiregyházi származású dr. Garay Kálmán (1852–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna voltak;[5] dr. Garay Kálmán eredetileg a Ferlicska vezetéknév alatt született, és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a Garay nevet.
Életpályája
1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait származása miatt kénytelen volt megszakítani. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt, közben az ELTE Bölcsészkarán magyartanári diplomát szerzett. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője, 1968–1972 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964–1968 között a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkáraként, 1972–1976 között főtitkár-helyetteseként, majd 1976-tól főtitkáraként dolgozott. 1957-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1966–1980 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke, 1982-től haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.
Munkássága
Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűz-tánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményeivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, „akik mostanság a mai magyar lírát termelik”; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt „melléktermékeket” (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de „gyöngéd iróniával és öniróniával reagál” megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.
Színházi munkái
Szerzőként
Biztató (Mai magyar költők estje) (1959)
Tűz-tánc (1959)
Emberül felelj! (1961)
Reggeltől Reggelig (1962)
Ezek a mai fiatalok (1963)
Gyöngykagylók (1963)
Michelangelo-emlékest (1964)
Pódium 64 (1964)
Párbeszéd József Attilával (1964)
A könyvek és én (1964)
Mozgó világ (1964)
Rapszódia az elragadtatásról (1965)
Kalózok szeretője (1965)
Vietnám ege alatt (1967)
Budapest költészete (1967)
Mindenre Képes Újság (1967)
Mindenkinek, mindenkinek (1967)
Fő a fejünk (1968)
A lebegő atlasz (1973)
Tombol a Hold (1974)
Várj reám! (1976)
Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977)
Tündér a kertben (1977)
Orfeusz átváltozásai (1977)
Csak semmi szenzáció (1979)
A reformátor (1984)
Íróként
A kölyökkor álmai (1985)
Villa Negra (1986)
Műfordítóként
Új szimfónia (1962)
A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
Kalózok szeretője (1965)
A krétakör (1966)
Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
A Luzitán szörny (1970)
Tou O igaztalan halála (1971)
Művei
Zsúfolt napok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956
Ének gyógyulásért; Magvető, Bp., 1958
Mediterrán ősz. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1962
Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
Artisták. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964
Nyárvég. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965
Eszköz és eszmélet; Szépirodalmi, Bp., 1965
Kedd / Rapszódia az elragadtatásról. Verses táncjáték; Szépirodalmi, Bp., 1966
