Weikert a híres udvari festő, Martin van Meytens tanítványaként dolgozott a bécsi Habsburg-udvarban, ahol többek között Mária Terézia császárnőről és II. József császárról, Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnőről, Lipót toszkánai nagyhercegről és a bécsi nemesség sok tagjáról festett arcképeket. 1766 februárjában és 1777 januárjában Brixen püspökének, Leopold von Spaurnak készített négy portréért kapott kifizetést. 1777-ben Weikert fizetést is kapott a bécsújhelyiTheresianum Katonai Akadémia számára készített portréiért. Barátja volt a demokrata Andreas Riedelnek és Franz Hebenstreinek, akiket 1794-ben jakobinusként és árulóként letartóztattak, és akiket szintén megfestett. Riedel portréját Némónak, Hebenstreit portréját Homónak nevezte. Letartóztatásuk után eltűntek ezek a képek, amelyek Andreas Riedel szalonja falain függtek.[5]
↑Alexander Emanuely: Ausgang: Franz Hebenstreit (1747–1795). Schattenrisse der Wiener Demokrat*innen. 1794. Enzyklopädie des Wiener Wissens, Porträts, 2. kötet, Bécs, 2010, ISBN 978-3-902416-42-1, 100. o.
↑Johann Christoph Allmayer-Beck: Das Heeresgeschichtliche Museum Wien. Saal II - Das 18. Jahrhundert bis 1790. Kiesel Verlag, Salzburg, 1983, ISBN 3-7023-4012-2 33. o.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Georg Weikert című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Irodalom
Constantin von Wurzbach: Johann Georg Weichart, Johann Georg. In: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Oesterreich. 53. Theil. Kaiserlich-königliche Hof- und Staatsdruckerei, Bécs, 1886, 250. o. (digitalizált)
Weickert, Georg. In: Hans Vollmer (szerk.): Allgemeines Lexikon der Bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. Begründet von Ulrich Thieme und Felix Becker. 35. kötet: Waage–Wilhelmson. E. A. Seemann, Lipcse, 1942, 283. o. (biblos.pk.edu.pl).