Saunders a texasiAmarillóban született. Az Illinois állambeli Oak Forestben, Chicago közelében nőtt fel, a St. Damian Katolikus Iskolába járt, és az Oak Forest High Schoolban érettségizett. Húszas évei elején tetőfedőként dolgozott Chicagóban, portásként Beverly Hillsben, és vágóhídi csülökhúzóként.[17][18] 1981-ben geofizikai mérnöki diplomát szerzett a Coloradói bányászati iskolában(wd), a Colorado állambeli Goldenben. Tudományos hátteréről Saunders azt mondta: "Bármilyen eredetiségre való igényt támaszthatok a fikcióimban, az valójában csak ennek a furcsa háttérnek az eredménye: alapvetően én nem dolgozom hatékonyan, hibás eszközökkel, egy olyan módban, aminek a megértéséhez nincs elegendő hátterem. Mintha egy hegesztőt ruhák tervezésével bíznánk meg."[19].
1988-ban a Syracuse Egyetemen kreatív írásból szerzett diplomát, ahol Tobias Wolffal(wd)[20] dolgozott együtt.[21] 1988-ban találkozott Paula Redickkel, egy írótársával, akit feleségül vett. Saunders így emlékezett vissza: "három hét alatt eljegyeztük egymást, ez a Syracuse Creative Writing Program rekordja, ami azt hiszem, még mindig áll."[22].
Saunders regényei gyakran a fogyasztói társadalom, a vállalati kultúra és a tömegmédia szerepének abszurditására fókuszálnak. Sok kritikus említi írásainak szatirikus hangvételét, de művei erkölcsi és filozófiai kérdéseket is felvetnek. Az írásaiban megjelenő tragikomikus elem miatt Saunders-t Kurt Vonneguthoz hasonlítják, akinek munkássága inspirálta őt.[27]
Saunders négyszer nyerte el a National Magazine Award for Fiction díjat: 1994-ben a "The 400-Pound CEO" (megjelent a Harper's-ben); 1996-ban a "Bounty" (szintén a Harper's-ben); 2000-ben a "The Barber's Unhappiness" (megjelent a The New Yorker-ben); és 2004-ben a "The Red Bow" (megjelent az Esquire-ben) című írásaiért.[32] 1997-ben második díjat nyert az O. Henry Awards-on a "The Falls" című novellájáért, amely eredetileg a The New Yorker 1996. január 22-i számában jelent meg.[33][34]
Első novelláskötete, a CivilWarLand in Bad Decline, 1996-ban a PEN/Hemingway-díj döntőjébe került.[35]
2006-ban Guggenheim-ösztöndíjat kapott.[37] Szintén ebben az évben MacArthur-ösztöndíjat;[38]In Persuasion Nation című novelláskötete a The Story Prize döntőjébe került;[39] és elnyerte a World Fantasy Award legjobb novellának járó díját a "CommComm" című novellájáért, amely először a The New Yorker 2005. augusztus 1-jei számában jelent meg.[11][40]
2013-ban elnyerte a PEN/Malamud Award for Excellence in the Short Story-t.[44]Tenth of December című novelláskötete 2013-ban elnyerte a Story Prize-t.[13] A gyűjtemény 2014-ben elnyerte az első Folio-díjat is, "az első jelentős angol nyelvű könyvdíjat, amely a világ minden tájáról érkező írók számára nyitott".[14][15][45][46] A gyűjtemény a National Book Award döntőjébe is bekerült,[47] és a New York Times Book Review szerkesztői a "2013-as év 10 legjobb könyve" közé sorolták.[48] 2013. januári címlapsztorijában a The New York Times Magazine a Tenth of Decembert "az idei legjobb könyvnek nevezte".[49] A gyűjtemény egyik novellája, az "Home" 2011-ben a Bram Stoker-díj döntőjébe került.[50]
2017-ben Saunders kiadta első regényét, a Lincoln in the Bardo címűt, amely elnyerte a Booker-díjat és a New York Times bestsellere lett.
Válogatott művei
Elbeszélésgyűjtemények
CivilWarLand in Bad Decline (1996)
Pastoralia (2000) (short stories and a novella)
In Persuasion Nation (2006) (short stories)
Tenth of December: Stories (2013) (short stories)
Liberation Day: Stories (2022) (short stories)
Regények
Lincoln in the Bardo (2017)
Nonfiction
Saunders, George. The Braindead Megaphone (collected essays) (2007)
Fakes: An Anthology of Pseudo-Interviews, Faux-Lectures, Quasi-Letters, "Found" Texts, and Other Fraudulent Artifacts, edited by David Shields and Matthew Vollmer (2012)
Cappelens Forslags Conversational Lexicon Volume II, edited by Pil Cappelen Smith, published by Cappelens Forslag (2016) ISBN 978-82-999643-4-0
Magyarul megjelent
Lincoln és a bardo (Lincoln in the Bardo) – Bluemoon Könyvek, Budapest, 2017 · ISBN 9789635297245 · Fordította: Bujdosó István
↑Bemis, Alec Hanley. „Mean Snacks and Monkey Shit”, LA Weekly , 2006. május 10., 12–27. oldal. [2006. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. június 4.)
↑Lovell, Joel. „[1]ytimes.com/2013/01/06/magazine/george-saunders-just-wrote-the-best-book-youll-read-this-year.html?pagewanted=all&_r=0 George Saunders Has Written the Best Book You'll Read This Year]”, The New York Times , 2013. január 3.[halott link]
Ez a szócikk részben vagy egészben a George Saunders című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
_(cropped).jpg)
