Giovanni Virginio Schiaparelli (ejtsd: dzsovanni virdzsínió szkiaparelli, 1835. március 14. – 1910. július 4.) olasz csillagász és tudománytörténész. Az Olasz királyság szenátora, a rómaiAccademia dei Lincei professzora, emellett majd negyven éven át a milánóiBrera Obszervatórium igazgatója. Számos tudományos megfigyelés és felfedezés köthető a nevéhez, ismertségét mégis annak köszönheti, hogy a Mars megfigyelése közben csatornákat vélt felfedezni a felszínen, amelyet mások intelligens lények munkájának véltek.
Élete és munkássága
Tanulmányait Berlinben és az oroszországi Pulkovóban (Oroszország) végezte. 1862 és 1900 között a milánói Brera Obszervatórium igazgatója volt. Schiaparelli korának egyik legnagyobb tudósa volt a klasszikus asztronómia területén. Legfőbb kutatási területe a meteorok és a kettőscsillagok vizsgálata volt. A Perseida és Leonidameteorrajok vizsgálatával igazolta, hogy a meteoresők összefüggésbe hozhatók egy nagyobb üstökös csóvájával, ami ebben az esetben a Tempel-Tuttle üstököst jelentette. Ennek a felfedezésnek az alapján bizonyították be, hogy a meteorok az üstökösök után, azok csóvájában haladnak. Felvetette annak lehetőségét (ez később beigazolódott), hogy a Merkúr és a Vénusz bolygók is – hasonlóan a Földhöz – saját tengelyük körül forognak.
1889-ben felvetette, hogy a Merkúr forgási periódusa 88 nap, azaz megegyezik keringési idejével. 1964-ben derült csak ki, hogy a Merkúr kötött keringése nem 1:1, hanem 2:3 arányú.[5]1861-ben felfedezte a Hesperia nevű kisbolygót.
Schiaparelli megfigyeléseit kora távcsöveivel végezte, melyek felbontása még csekélynek mondható. Megfigyelései alapján óceánokat és kontinenseket feltételezett a Marson, illetve ezeken a kontinenseket párhuzamos vonalakat vélt találni. Ezt olaszul 'canali'-nak írta, amit tévesen fordítottak és felszíni képződmény helyett mesterséges csatornaként került be a köztudatba, és ezzel tápot adva évtizedeken át a bolygó lakott voltát feltételezőknek. Később Vicenzo Cerulli csillagász megállapította, hogy a "csatornák" vélhetően optikai csalódás következményei.
Elismerések
Életében kapott díjak
A Királyi Asztronómiai Társaság Aranymedálja (1872)
1925 - Scritti sulla storia della astronomia antica(Klasszikus asztronómiáról szóló írások) három kötetben Bolognában adták ki. Reprint: Milanó, Mimesis, 1997.
