Belovártól légvonalban 45, közúton 63 km-re délkeletre, Daruvártól légvonalban 6, közúton 10 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re délkeletre, Nyugat-Szlavóniában, a Mala és Velika Čavlovica-patakok közötti magaslaton fekszik.
Története
A térség a 17. század végén szabadult fel a török uralom alól. A teljesen kihalt területre a parlagon heverő földek megművelése és a határvédelem céljából a 18. század első felében Bosznia területéről telepítettek be új, szerb anyanyelvű lakosságot. A települést az első katonai felmérés térképén„Dorf Golumbinjak” néven találjuk.
Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Golubinyak” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Golubinyak” néven 32 házzal és 169 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A Magyar Királyságon belül Horvát-Szlavónország részeként, Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. 1857-ben 153, 1910-ben 406 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején (1861 és 1909 között) az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében jelentős számú cseh telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 73%-a cseh, 24%-a szerb anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 63%-a cseh, 21%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 154 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
