Hajnal István

Ez a szócikk a történészről szól. Hasonló címmel lásd még: Hajnal István (egyértelműsítő lap).

Hajnal István
Született	1892. július 3.[1] Nagykikinda
Elhunyt	1956. június 16. (63 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	történész, egyetemi tanár
Kitüntetései	Széchenyi-díj (1990)
Sírhelye	Farkasréti temető (18-1-286)[3][4]
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Hajnal István témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnal István témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Hajnal István (Nagykikinda, 1892. július 3. – Budapest, 1956. június 16.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, az MTA tagja, a történelemtudományok doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum és az Magyar Országos Levéltár tisztviselője.

Műveiben legfőképp az összehasonlító írástörténet problémáival és a technikai fejlődés társadalmi összefüggéseivel, a szociológia és a történelemtudomány kapcsolataival foglalkozott.

Elzász-Lotharingiából 1813. táján a magyarországi Bánátba letelepedett család legkisebb fiú gyermekeként született. Apja Hajnal József Kaposvár főállatorvosa, anyja Karg Vilma volt. Négyen voltak testvérek: két fiú és két lány született a családba. A család eredeti neve Henlein volt.

Hajnal István elemi iskoláit Nagykikindán, illetve Mezőhegyesen kezdte, majd Kaposváron fejezte be, tanulmányai során a magyar mellett a németet is anyanyelvként tanulta. 1910-ben leérettségizett, majd a budapesti egyetem történelem-földrajz szakára iratkozott be, ahol többek között Marczali Henrik és Fejérpataky László is tanára volt, majd Lipcsében tanult. Tanulmányainak befejezése után a budapesti Kereskedelmi Akadémia és a bécsi Theresianische Akadémia magyar prefektusa lett.

Az első világháború alatt egy ideig katonáskodott, majd a világháború után Klebelsberg Kuno megbízásából részt vett a bécsi levéltári expedícióban, minek során a Kossuth emigráció törökországi történetéhez gyűjtötte az anyagot. Az e témáról készült kötete 1927-ben jelent meg.

1922-ben kötött házasságot, melyből egy gyermeke született. Később az Esterházy család levéltárosa lett, mely hivatását 1930-ig töltötte be. 1928-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1939-től rendes tagjává választották. 1930-tól a budapesti egyetem újkori egyetemes történeti tanszékén tanított. 1931–1942 között pedig a Századok című folyóirat szerkesztője lett.

1949-ben több más sorstársával együtt kizárták az akadémia tagjai közül, 1950-ben pedig nyugdíjazták. 1956. június 16-án halt meg Budapesten, 63 éves korában.

1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott a magyar történettudományban végzett szociológiai és társadalomtörténeti összefüggések feltárásáért.

• IV. Béla király kancelláriájáról (1914)
• Írástörténet és az írásbeliség felújulása korából (1921)
• A Kossuth emigráció Törökországban (1927)
• Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején; Franklin Ny., Bp., 1927
• Metternich és Esterházy Pál; Egyetemi Ny., Bp., 1927
• Esterházy Miklós nádor lemondása (1929)
• Esterházy Miklós nádor iratai (1930)
• Az 1942 évi meghiúsult országgyűlés időszaka (1930)
• Az újkor története (1936)
• Történelem és szociológia; Egyetemi Ny., Bp., 1939
• A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről; Egyetemi Ny., Bp., 1942
• L'enseignement de l'écriture aux universités médiévales. Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae (7). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954
• A Batthyány-kormány külpolitikája (1957)
• "Méltó ez vajjon az emberi élethez?". Válogatás Hajnal István történelmi és szociológiai munkásságából; összeáll., bev. Novotnik Imre; Rajk László Szakkollégium, Bp., 1983
• A Batthyány-kormány külpolitikája; előszó, sajtó alá rend. Urbán Aladár; Gondolat, Bp., 1987 (Közös dolgaink)
• Technika, művelődés. Tanulmányok; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Glatz Ferenc; História–MTA Történettudományi Intézete, Bp., 1993 (História könyvtár. Monográfiák)
• Hajnal István; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Lakatos László; Új Mandátum, Bp., 2001 (Magyar panteon)
• Írásoktatás a középkori egyetemeken; bev. Z. Karvalics László, ford. Mezei Mónika; Gondolat, Bp., 2008 (Az információtörténelem klasszikusai)

• Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 657–658. o.  
• Kovács Gábor: Hajnal István
• Balogh Zsuzsánna – Halmos Károly – Koltai Gábor – Maróthy Szilvia – Pénzes Dávid – Somorjai Szabolcs – Tamás Máté 2020: Hajnal István kiadott szövegeinek bibliográfiája. Hajnal István Kör, Budapest. doi.org/10.51687/HI.bib.2020

• Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Budapest, Palatinus, 2007. 108-113. o.
• Wellmann Imre: H. I. (Századok, 1956)
• Irinyi Károly: H. I. szociológiai történelemszemlélete (A debreceni Kossuth Lajos Tud. egy. Évk. 1962)
• Lakatos László: Élet és formák. Hajnal István történelemszociológiája. Budapest: Új Mandátum, 1996.
• Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011, Osiris Kiadó
• A herceg történésze. Hajnal István az Esterházyak szolgálatában, 1922–1930; sajtó alá rend. Viskolcz Noémi; MTA KIK–Kossuth, Bp., 2019 (Esterhazyana)