Harriet Andersson (Stockholm, 1932. január 14. –) svéd színésznő. Elsősorban Ingmar Bergman filmjeiben nyújtott alakításaival vált ismertté, de hálás szerepeket kapott Jörn Donner alkotásaiban is.
Pályafutása
Édesapja hajóskapitány volt. Harriet már gyerekként vonzódott a filmművészet iránt, s ebbéli törekvéseit nagynénje támogatta. Az 1940-es évek végén reklámfilmekben szerepelt. Ezt követően a stockholmi Oscar Színház színésziskolájában tanult. 1949-től revüszínházakban lépett fel. 1950-ben kezdett el filmezni: eleinte
kisebb szerepekben volt látható. Gustaf Molandertől kapta a Duzzogás (1952) című alkotásában jutott először főszerephez. Alakítása felkeltette Ingmar Bergman érdeklődését, aki rábízta az Egy nyár Mónikával (1952) című filmjének főszerepét. Ezzel az alakításával Harriet Andersson a legnépszerűbb svéd színésznők közé került. Művészileg legfontosabb szerepeit továbbra is Ingmar Bergman filmjeiben kapta, akivel még nyolc alkalommal dolgozott együtt. Kiemelkedő alakítása volt a szkizofrén Karin szerepe Bergman 1960-as alkotásában, a Tükör által homályosan című filmben. 1972-ben játszotta leghíresebb szerepét, ugyancsak Bergman irányítása alatt: a halálos beteg Ágnest formálta meg a Suttogások és sikolyok című emlékezetes drámában. Az 1980-as években a televízióban vállalt feladatokat, és a Drámai Színházban lépett fel. 1993-ban nyugdíjba ment. Az 1990-es évektől kezdve a Svédországgal szomszédos skandináv országok filmjeiben vállalt kisebb-nagyobb feladatokat.
