Pohl óvatos haditengerészeti parancsnoknak bizonyult, aki nem kockáztatta egy esetleges újabb felszíni ütközet esélyét. Az admirális ellenállt a brit erőfeszítéseknek, amik a nyílt tengerre akarták csalni a Brit Királyi Haditengerészetnél kisebb Nyílt-tengeri flottát. Bár a nyílt tengeren óvatosságra intett, támogatta és lelkes híve volt a tengeralattjáró-hadviselésnek és a korlátlan tengeralattjáró-háborúnak. Azt tanácsolta az akkori német kancellárnak, Theobald von Bethmann-Hollwegnek, hogy a tengeralattjárók megtörhetnék a britek által létrehozott tengeri blokádot (amit az angolok a világháború első napjaiban létrehoztak). Egy hónappal a halála előtt betegsége miatt távoznia kellett posztjáról. Utódja az agresszívabb stratégiát és taktikát követő Reinhard Scheer admirális lett, aki három hónappal később a jütlandi csatába vezette a Nyílt-tengeri flottát. Pohl 1916. február 23-án halt meg. Hagyatékából később kiadták az emlékiratait.