Az egységes Római Birodalomban a 390-es évekig két Constantinus nevű császár élt. Miután a birodalom kettészakadt keleti és nyugati részre, mindkét helyen folytatólagosan továbbszámozták az uralkodókat. Ezért létezett a nyugati birodalomrészben is egy III. Constantinus.
III. Kónsztantinosz
Hérakleiosz Neosz Kónsztantinosz (Heraclius Novus Constantinus)
Hérakleiosz és fia, III. Konstantin egy Karthágóban vert aranypénzen
612-ben született, és 613-ban nyilvánították apja társuralkodójává. Mostohaanyja, Martina manőverezésének köszönhetően 638-ban Kónsztantinosz féltestvére, a 13 évvel fiatalabb Hérakleónasz is baszileuszi címben részesítették, azaz újabb társcsászárral bővült az uralkodói kör. Hérakleiosz végrendeletében mindkét fiára és Martinára, mint „anyjukra és császárnőjükre” hagyta a trónt.
Kónsztantinosz és Hérakleónasz kikiáltása nem ütközött akadályokba, a gyűlölt Martina azonban a konstantinápolyi nép nyomására kénytelen volt lemondani trónigényéről. A háttérben azonban folytatódott a hatalmi harc, bár Konstantin nagyobb és erősebb pártja számításait keresztülhúzta a fiatal császár súlyos betegsége (valószínűleg tuberkulózisa), amely uralkodása harmadik hónapjában végzett vele. Egyetlen döntése ismeretes csak, miszerint szakít a monothelétizmus egyházpolitikájával, mivel az alkalmatlannak bizonyult az ortodoxok és monofiziták megbékítésére.
Feleségétől, Gregoriától, Nikétasz lányától két fia született: Kónsztasz, akit még halála évében megkoronáztak, és Theodosziosz.
