Az Il–18 (NATO-kódja: Coot) az 1950-es években a Szovjetunióban az Iljusin-tervezőirodában kifejlesztett, négy légcsavaros gázturbinával felszerelt közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép. Később szállító repülőgépként és egyéb speciális feladatkörben is alkalmazták, katonai változatai is készültek. 1957-ben repült először, sorozatgyártása 1959-től 1978-ig folyt.
Története
Az Il–18 az Aeroflot közép-hatótávolságú gép iránti igénye alapján született meg. A repülőgép hasonló volt a brit Vickers Vanguard és a Lockheed L–188 Electra típusokhoz. A prototípus első felszállására 1957-ben került sor. Hamar kiderült a gép jó teljesítménye és könnyű kezelhetősége. Az összehasonlítás miatt NK–4 és Ivcsenko AI–20 hajtóművekkel is tesztelték (az NK–4 és az AI–20 is eredetileg második világháborús német tervezésű motor volt). Az AI–20 jobbnak bizonyult, így a gyártást ezzel a hajtóművel kezdték meg (Il–18V). A tesztrepülések 1958 márciusára fejeződtek be. Ezek közül a legnevezetesebb a Moszkva–Petropavlovszk útvonal volt (Irkutszk érintésével). A távolság nagyjából 9000 km volt, amit a gép 600 km/h átlagsebességgel, 8000 m-es magasságon tett meg.
A repülőgép orrába en egy RPSN-2AMG (RPSN-2N )Emblema mikrohullámú, igen jó minőségű radar lett beépítve, ami egy régebbi típusú amerikai Wilcox lokátor szovjet másolata.
Magyarországi alkalmazása
A Malév Il–18-asának pilótafülkéje a ferihegyiAeroparkbanAz Il–18 típusú repülőgép hajtóműve - Szabadtéri Repülőmúzeum, FerihegyAz Il–18V (HA-MOG) a Ferihegy Repülőgép Emlékpark területén
A Magyar Légiforgalmi Vállalat (Malév) 1960–1989 között üzemeltette az Il–18-as típust. Az első, HA–MOA lajstromjelű repülőgép 1960. április 2-án érkezett Magyarországra. A repülőgépekkel a Malév már Európán kívüli célállomásokat is elért. Az 1970-es évek elejétől a sugárhajtású utasszállító repülőgépek kiszorították az utasforgalomból. Az 1970-es évek végén már csak 5 példánya repült a Malévnál, ezeket később átalakították teherszállító repülőgéppé. Három példánya van kiállítva. A Malév első gépe, a HA-MOA, valamint a 2006 novemberéig a repülőtér belterületén tárolt HA-MOG ma a ferihegyiAeroparkban található. A HA–MOE a szolnoki repülőmúzeumban van kiállítva, a HA-MOI-t pedig Abdán cukrászdának átalakítva használták egészen 2011-ig.[1] jelenleg a Kassai repüléstörteni múzeumban van kiállítva, ott látható. Három példánya szenvedett a Malév-nél katasztrófát. A HA-MOD jelű Párizsban1962. november 23-án (21 áldozat) Kapitány István, a HA-MOC jelű Koppenhágában1971. augusztus 28-án (31 áldozat) Szentgyörgyi Dezső parancsnoksága alatt, a HA-MOH pedig 1975. január 15-én Ferihegyen (9 áldozat).
Típusváltozatai
Il–18 – az első sorozatgyártású változat 75 utas szállítására alkalmas férőhellyel
Il–18B – módosított változat, az utaslétszámot 84-re növelték
Il–18V – 1961-ben modernizált változat, az utasférőhelyek számát 90–100-ra növelték
Il–18I – Nagyobb teljesítményű Ivcsenko AI–20M légcsavaros gázturbinával felszerelt változat, nagyobb hatótávolsággal (nagyobb üzemanyagtartályokkal) és 122 fős utaslétszámmal
Il–18D – Az Il18I sorozatgyártású változata, a legnagyobb darabszámban gyártott változat
Il–18DORR – Tengeri halászati felderítő repülőgép
Il–18RT – Rádió-bemérő repülőgép. 15 munkahellyel felszerelt bemérő. amely földi rádióelektronikai berendezések mérésére szolgált. 1964-ben két darab Il–18V-t alakították át Il–18 RT-vé. Il–18 SZIP jelzéssel is ismert.
Il–18E – Az Il–18I csökkentett hatótávolságú változata kisebb méretű üzemanyagtartályokkal
Il–18T – Teherszállító változat
Il–20M – Az Il–18D-n alapuló rádióelektronikai felderítő repülőgép
Il–22 – Az Il–18 alapján kialakított repülő harcálláspont
.jpg)
