Eszéktől légvonalban 19, közúton 24 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 2, közúton 3 km-re délkeletre, Baranyában, a Drávaszög közép-keleti részén fekszik.
Története
A 19. században keletkezett a bellyei uradalom mezőgazdasági majorjaként. A településen az uradalom munkásai éltek. A megtermelt javak szállítását a puszták között kisvasút biztosította, melynek építése 1906-ban kezdődött és 1915-ig tartott. A kisvasút Szentistvánpusztával illetve a Pélmonostor–Jeszeföld–Keselyűs–Katalinpuszta–Bokroshát–Kazuk kikötővonalon a Dunával kötötte össze a településeket. Az utolsó szakaszt Katalinpusztától Hercegszőlősig csak 1952-ben építették meg. A terményeket Hercegszöllősön a kisvasútról a normál nyomtávú vasútra rakták át és szállították szerte az országba. A kisvasút üzemeltetése egy idő után veszteségessé vált, ezért 1962-ben végleg megszüntették.
A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. Az infrastruktúra, különösen az iskola, egészségügyi ellátás, a posta és egyéb intézmények hiánya, valamint az 1965-ös és 1972-es árvizek felgyorsították a puszták elnéptelenedését. Az elvándorlási folyamat az 1960-as évek elején kezdődött és különösen az 1970-es években gyorsult fel. 1991-ben lakosságának 68%-a horvát, 13%-a szerb, 10%-a jugoszláv, 3%-a magyar, 2%-a német nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben már csak 35 lakosa volt. Ma már kihalófélben van, fennmaradt lakosainak Hercegszöllősön és Csúzán terveznek házakat építeni. A megmaradt házakat lebontják, a nagyobb épületeket pedig elsősorban turisztikai célra tervezik hasznosítani.
(1900-tól településrészként, 1991-től önálló településként. 1921-ben és 1931-ben lakosságát Hercegszöllőshöz számították.)
Gazdaság
A településen hagyományosan a mezőgazdaság és az állattartás képezte a megélhetés alapját. A jövőt az egyre erőteljesebben fejlődő falusi, vadász és halász turizmus képezi.