Joszippon könyve (a. m. Josephus műve) héber nyelvű középkori mű, amely témakörét tekintve az ószövetségi apokrif iratok közé tartozik.
A Dél-Itáliában, a 9.–10. században keletkezett írás világtörténelmi keretben adja elő a zsidók történetét a második jeruzsálemi templom pusztulásáig (Kr. u. 70). A történeti tényekből és mondákból összeszerkesztett alkotás érdekessége, hogy a magyarokról is szól, eredetüket – bizonyára Magorról szóló értesüléseik alapján – betűáttétellel a hasonló hangzású bibliai Gómerre (Noé unokája) vezeti vissza. A mű igen népszerű volt a későbbi századokban, arab, jiddis és etióp fordítása készült.[1] A mű összeállítóját Josef ben Gorionban sejtik.[2]
