Share to: share facebook share twitter share wa share telegram print page

Juhász család

A nemespanni vagy kislapási Juhász család egy Nyitra vármegyei és Verebélyi széki érseki nemesi család.

A család neve eredetileg Hajas volt, állítólag 1596-ban Hajas Benedek Rudolftól szerzett címeres nemeslevelet. A hagyomány szerint ez akkor veszett el, amikor mint hadparancsnok török fogságba került. Érsekújvár török parancsnoka (1663-1685 között) ekkor juhokat őriztetett vele és innen maradt rajta a Juhász név. Ebből származik a család eredetmondája is, mely a Zülfikár lakomája néven vált ismertté az irodalomban.[1]

Hajas másként Juhász Benedek és Tamás, illetve mások 1622. július 6-án II. Ferdinándtól kapott újabb nemeslevelet, melyet 1623-ban hirdettek ki Nyitra vármegyében,[2] majd Benedek, felesége Lapásy Judit révén királyi adományt kapott Kislapásra. Ebbe a nyitrai káptalan beiktatta. Így kerülhettek Sopron vármegyéből Nyitra vármegyébe, már Juhász néven.[3]

Mivel a Juhász foglalkozást jelölő családnév gyakori a Nyitra vidékén is, ezért az egyes családtagok azonosítása gyakran nehézségekbe ütközik.[4]

1570-ben Melleken Hajas Imre és fia Gergely, Verebélyen Juhász Pál,[5] 1664-ben Kislapáson Albert, Lapásgyarmaton Ádám, Nemespannon István, Nagycétényben Mátyás, Gergely és István, Tardoskedden György szerepel a török adóösszeírásokban.[6]

A 17. században Vágújhelyen is birtokosok voltak, később a család egy ága Nemespannon és környékén élt.

Juhász István 1730-ban kapott érseki adományt Nemespannon az Alsó Osztályban,[7] valószínűleg felesége Pallya Katalin (az 1699-ben adományos Miklós lánya) révén szerzett birtokrészeire.[8] A 18. század elején a Marczy családdal álltak közeli rokonságban.[9] Az 1752-es dikális összeírásban Nemespannon István, az 1754-es nemesi összeírásban György és István szerepelnek Nemespannon. 1756. augusztus 10-én Nyitra vármegye Juhász Istvánnak és fiainak Jánosnak, Ferencnek, Józsefnek és Mihálynak, továbbá Juhász István testvérének Györgynek részére adott ki nemesi bizonyságlevelet, melyet 1790-ben Komárom vármegyében, 1833-ban pedig a verebélyi székben is kihirdettek József részére.[2] 1779-ben Nemespannon József, Mihály és János szerepelnek a nemesi összeírásban.[10] 1784-ben az Alsó Osztályban József és Mihály a Közép Osztályban pedig János özvegye voltak birtokosok. 1797-ben is utóbbiakot írták össze a faluban, Tardoskedden pedig Józsefet (ő 1 lovast állított ki).[11] 1820. december 2-án Juhász János kapott nemesi bizonyságlevelet.[12] 1838-ban Juhász Pál 5800 pengő forinton 32 évre zálogba vette Fábry Alajos tardoskeddi egész belső Curiáját (nemesi birtokot, külső tartozandóságok szerint fél Curia).[13] 1896-ban Nemespannon János, Mihály és József éltek.

Valószínűleg ide tartozik Juhász Katalin Heringh János özvegye, akinek 1746-ban Csery János kiscétényi birtokrészének felét örökösen bevallotta.[14]

Kislapási Juhász Istvántól és feleségétől Marsovszky Teréztől származó Zsigmond (1811-?) első felesége dicskei Kovács Anna volt, így a család egy ága Dicskére is elszármazott, de a birtokaikat főként árendába adták.[15]

1841-ben Nyitra vármegyétől több családtag kapott nemesi bizonyságlevelet,[16] melyet 1843-ban hirdettek ki Fejér vármegyében. A család Esztergom és Komárom vármegyébe (1790) is elszármazott.[17]

Címerük kékben, pálma/olajfaágat tartó oroszlán vagy párduc. Sisakdísz: pálma/olajfaágat tartó egyszarvú. Takarók: vörös-arany, kék-ezüst.

Neves családtagok

Jegyzetek

  1. K(opcsányi) Gy(ula) 1939: Kislapási Juhász. Nyitravármegye 1939. november 12., 4; december 3., 4; Mártonvölgyi 1941, 143-149. Ali kardja is ezt a nevet viselte és valóban volt a későbbiekben Zülfikár nevű török "birtokos" a környéken (Nagyemőke), ő azonban nehezen köthető össze a kislapási Juhász család 1622-es adományával.
  2. a b c Schneider, 100.
  3. MNL, 198/1897; Kempelen Béla: Magyar nemes családok IV-V.
  4. Kázmér 1993, 523-524.
  5. Fekete 1943, 83 No. 137, 99 No. 180.
  6. Blaskovics 1993, 282-283, 305, 323, 331.
  7. PLE, 12. Eszterházy Protokollum.
  8. Vö. Családban marad 2011/1, 107, 178.
  9. Családban marad 2009/1, 27.
  10. Családban marad 2011/1, 149-150.
  11. Családban marad 2011/1, 139-140, 142, 145-146.
  12. Családban marad 2009/1, 24.
  13. SAP, 9. doboz (új rendezés), Jegyzőkönyv 1838-1842, p. 11-14.
  14. Nyitrai Káptalan, Proth. 104, fol. 88.
  15. Reško 2007, 75-76.
  16. 1841. december 13-án Juhász Márton, Ignác, Mihály és András, testvérek, valamint ezek nagybátyja Juhász József és ennek nagybátyja Juhász Sándor, végül távolabbi rokonaik Juhász János és Imre részére kiállítva.
  17. Schneider, 100; Schneider - Juhász 1937, 165.
  18. SAP 11a, No. 398, H; Családban marad 2010/2, 14, 16; 2011/1, 177.
  19. SAP 46, fas. 1
  20. Családban marad 2010/1, 17, 66; 2010/2, 14, 19, 20, 29, 35, 38; 2011/1, 99, 101-105, 124, 126.
  21. Még 1795 körül is (SAP 93a, No. 33)
  22. Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban.
  23. OSzK gyászjelentése; iskoláit Esztergomban (A Pannonhegyi Szent Benedek-rend Esztergomi Fő-gymnásiumának programmja az 1858/9 tanév végén. Esztergom, 61) és Rozsnyón végezte.
  24. 1902 Esztergom VII/43, 3. (1902. október 19.)
  25. 1902 Értesítő a Pannonhalmi sz. Benedek-rend Esztergomi Kath. Főgymnasiumáról az 1901-1902: iskolai év végén. Esztergom, 65 éremadomány; 1902 Religio XI/23, 180; Szoleczky EmeseSallay Gergely Pál 2018: Egy volt pécsi hadapród a világháborúban. Per Astera ad Astra V/2, 24.
  26. Juhász Gyula: Kőhídgyarmat
  27. Néptanítók lapja 36. évfolyam/48, 8. (1903. november 26.)
  28. Hellebronth Kálmán: A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. 496 No. 91; Reško 2007, 76.
  29. Pesti Hírlap 59/127, 11. (1937. június 8.)
  30. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  ; Magyar Színművészeti Lexikon II, 342.; Protestáns egyházi és iskolai lapok 28/2, 57. (1885. január 11.)
  31. A Magyar Királyi Honvédelmi Ministerium és Honvédség Névkönyve 1880. Budapest, 123; Szinay Béla et al. 1930: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia Története. Budapest, Függelék.
  32. 2014 Szarvasi Krónika 28

Források

További információk

  • Turul 1931, 103. (MNM Levéltári Osztálya, Hivatalos Értesítő)
Kembali kehalaman sebelumnya