A színház foglalkoztatta gyermekkorától kezdve. Részt vett a téli háborúban. 1941-től 1945-ig az NKVD Ének- és Táncegyüttesével lépett fel a fronton. Állandó színpadon először a Vahtangov Színház tagjaként szerepelt 1946-1960 között. Itt 1947-től már rendezett is. Hamar megtalálták a filmrendezők is (Színes filmnovellák, Nappalok és éjszakák, Három találkozás, Jegor Bulicsov és a többiek). 1953-1963 között színészmesterséget tanított a Scsukin Színművészeti Főiskolán.
1963-ban bemutatták BrechtSzecsuáni jóember című darabját. A premier feltűnő sikerének eredményeképpen jött létre a végzős osztállyal 1964-ben a Taganka. 1964-1983 között, valamint 1989-1993 között és 1997-2011 között a moszkvai Taganka Drámai Színház igazgató-főrendezője. A Taganka Színház 1976-ban vendégszerepelt Magyarországon, bemutatták a Hamletet, a Tíz nap, ami megrengette a világot című darabokat Vlagyimir Viszockijjal a főszerepekben.
1983-ban elhagyta a Szovjetuniót. 1984-ben, miután a The Times brit napilapnak adott interjúban bírálta a szovjet kultúrpolitikát, állampolgárságától megfosztották, ezután izraeli állampolgárságot kapott és Jeruzsálemben élt. 1987-ben hazatért, 1989-ben visszakapta állampolgárságát, 1997-ben hazatelepült. 1999 óta magyar állampolgár is volt.
2011 nyarán a színészekkel kialakult ellentéte miatt otthagyta a Taganka színházat és más színházakban dolgozott tovább.[8]
Mi nem akartunk új színházat alapítani, amikor a Vahtangov stúdióban elkezdtük a Jó embert keresünk[9] próbáit, egyszerűen csak megállapodtunk ennél a darabnál, mert lehetőséget adott arra, hogy kifejezzük gondolatainkat az életről és – ami szintén nagyon fontos – a színházról. Ezek a gondolatok izgattak engem is, a tanítványaimat is. Így történt, hogy ez a darab lett színházunk kezdete.
– Ljubimov
Magánélete
Körülbelül 15 évig (1959—1975) együtt élt Ljudmila Celikovszkaja színésznővel, de már volt egy Nyikita nevű fia egy korábbi kapcsolatából, aki apjától külön élt.[10]
1978-ban feleségül vette Koncz Katalin (*1946) újságíró-tolmácsot és Magyarországra költözött. A Taganka Színház 1976-os magyarországi vendégszereplésekor ismerkedett meg Koncz-cal, aki azután a Film Színház Muzsika folyóirat moszkvai tudósítója lett. Péter fiuk 1979. szeptember 25-én született meg.[11]
1981: Brecht: Háromgarasos opera (Nemzeti Színház)
1982: Mozart: Don Giovanni (Budapest, Erkel Színház)
A vendégrendezői tevékenységről és saját magyarországi vendégrendezői munkájáról Garai László készített vele terjedelmes interjút (Valóság. 21/4. (1978). 79-88.) és vezetett beszélgetést közte és az ugyanekkor szintén Magyarországon vendégrendező Oleg Jefremov között ("A színház transzportálhatóságáról"; Színház. 1980/11. 2-5.).
.jpg)
