Kárásztelek honfoglalás kori népessége kabar törzsből származtatható, jobban mondva a falu neve "... a szóként is használt káliz "izmaelita" népnévnek és a telek szántásra alkalmas trágyázott föld főnévnek az összetétele". (Kiss L.) Ezt igazolják a falut először említő levéltári anyagok is, mivelhogy 1241-ben Káloztelekként van említve. Győrffy György történész azt állítja, hogy "Kárásztelek a kabarokhoz tartozó kálizok települése volt".
Története
Káloztelek, Kárásztelek nevét 1241-ben említette először oklevél Kaloztelek, majd 1338-ban Kaloztheleke néven.
1341-ben p. Kaluzteluk a kabarokhoz tartozó kálizok településeként volt említve, kiknek szerepük volt a sószállításban is. A település ekkor Zovány és Vidonyafő határosa volt és 1338-ban a váradi káptalan birtoka.
"Káloztelek"-en át Kémer felé vitt az a "régi út"-nak nevezett hadiút, amely azután a Berettyó völgyébe torkolt. Ugyancsak közel szülőfalunkhoz vezetett az a sószállító út, mely Iklód-Hídvégnél jött át a Krasznán, hol királyi harmincadot szedtek és ment tovább Szalacsnak. Egyes kutatók szerint valószínűnek tűnik az a tény, hogy a káloztelkiek (őseink) jó kereskedők módjára kibérelték a vámszedő helyet, (Major M.) s így egyenesen a királlyal álltak kapcsolatban.
A tatárjárás idején Kraszna vármegye részeire a harmadik tatársereg vonul be Kadan vezetésével, kik a radnai hágón keresztül jönnek a Kárpátokon belülre. Itt feldúlták, és leégették Erdély északi részét, elfoglalták Kolozsvárt, és a Meszesen átkelve Kraszna vármegyén keresztül tovább folytatták áldatlan művüket, az Alföldre siettek, ahol újra egyesültek Batu kán seregeivel. (Erdély tört. I.)
Ezen utóbbi hadtest, átvonulása során, Kárásztelket is megjárta, s itt a lakosság nagy részét vagy lemészárolta, vagy magával hurcolta. "Káloztelek" e tatárjárás alkalmával majdnem teljesen elnéptelenedett (Györffy György). A falu szájhagyománya szerint az irtózatos pusztítást átélt lakosok, a Földpince nevű helyen egy barlangba bujdostak el. A szájhagyományra hivatkozunk miszerint őseink ezen pusztulás után régi szálláshelyükről valamivel lentebb költöztek, a mai Ős-kúthoz, vagy Gál-kúthoz, és ez lett az akkor újra települők központja, e köré épült ki a falu. Ezért nevezik még most is ezt a részét a falunak "Ős" utcának.
Birtokosok, s alattvalók (1241-1700)
Petri Mór szerint "Káloztelek" már 1241 előtt a váradi káptalan birtoka.
Az elkövetkezendő századokra szülőfalunkról csak szórványos, sokszor összefüggéstelen adatok jutnak kezünkbe. A középkor folyamán többször átírt és más-más változatban megjelenő falunevünk az utóbbi 100 esztendő során többféle értelmezést kapott, mert vagy a kárász nevezetű hallal kapcsolták össze, vagy a kalózzal (Kalóztelek), vagyis rabló ősökkel. Ezen formában Kalóztelekként Petri Mór említi falunkat, mint hiteles forrásból jövő elnevezést 1241-ből. Ebben csak az hibádzik, hogy a kalóz szó: "...szóhasadás eredménye: a török eredetű kalauz alakilag és jelentéstanilag elkülönült változata. A kalózhoz kapcsolódó "rabló" jelentés a török hódoltság idején fejlődik ki annak következtében, hogy az útmutatásra felfogadott kalauzok között, sok gazember is akadhatott". Tehát a kalóz szót a XIII. században a magyar nyelvben még nem használták, a kalauz pedig nem rablót, hanem útvezetőt, útmutatót jelentett. Azon illetéktelen vádak pedig, miszerint Kárásztelek ősei rablók lettek volna, egy félreolvasott falunévből és rosszakaratból gyökereznek. A helyes elnevezése tehát falunknak 1241-ben Káloztelek és ennek eredetét már az előbbiekben megmagyaráztuk.
A következőkben egymás után felsoroljuk szülőfalunk majdnem minden évszázadban változó elnevezéseit. Tehát ahogyan azt az előbbiekben bizonyítottuk, 1241-ben helyesen Káloztelek, 1338-ban Kalasztelek, 1477-ben Káloztheleke, 1481-ben Kálozthelek, 1584-ben Kaluttheleke, 1609-ben Karaztelke, 1679-ben Karasztelek (Petri M.), ezen évszázadtól kezdve - igaz a magyar helyesíráshoz viszonyulva - napjainkig ez az elnevezés maradt fent. Az előtagot idővel a kárász halnév magához hasonította. A falu szájhagyománya erre is ad a maga módján magyarázatot: régen a falu határában volt egy tó, amelyben egy, több mint másfél méteres kárász hal élt, s miután ezt a kapitális halat sikerült kifogni, a falu elnevezésébe beépült a kárász halnév, kiszorítva a régi kálozt, s az ebből származott további előneveket.
Egy 1335-ben kelt adománylevél szerint a váradi káptalan határperbe bonyolódott Kopasz Dezső és fiai, dohi kisbirtokosokkal az előbb említett dohi és kaloszteleki határok miatt. A per a váradi káptalant igazolta, a határokat a kiküldöttje cölöpök leverésével jelölte ki. Ezen határokról szóló adatokat 1442-ben Budán Gara Miklós nádor megerősíti, s átadja az iratot Kémeri Miklósnak, Péternek és Lászlónak. A következő irat, amely falunkat említi, az egy 1476. november 30-án kelt perirat, melyben Báthori István akkori országbíró hoz ítéletet a "váradi káptalan és Nagyfalusi Báni (így) János és György, valamint Somlyói Miklós közt. Utóbbiak a káptalan Bihar vármegyei birtokát elfoglalták." (Petri M.) Ennek a pernek a végkimenetelét nem ismerjük, de feltételezzük, hogy a káptalannak sikerült megvédeni birtokait, hisz a továbbiakban ezekkel "az elfoglalókkal", mint kárásztelki részbirtokosokkal nem találkozunk. Az 1481 -es évben kelt oklevél szerint Kálozthelek és Kémer között somlyói Báthori Miklósnak és testvérének a jobbágyai és szolgái néhány debreceni kereskedőt kiraboltak. Hogy mi váltotta ki a jobbágyok eme "dicséretes" cselekedetét? Lehet, hogy a megelőző évek termése nagyon szegényes volt, s a szükség vitte rá őket, de mindez csak feltételezés, az igazi okot nem tudhatjuk. Ami biztos, az ügy kivizsgálására Kárásztelekre szolgabírókat küldtek, kik a falu összes népét a cinterembe (a templomot körülvevő rész) hívták össze, s megesketve őket, itt végezték a vallatásokat.
A további források legközelebb 1531-ben szólalnak meg Kárásztelekről. Ebben az évben a váradi káptalan zálogba adja Kárásztelket Telegdi Katalinnak, Báthori István erdélyi vajda nejének. A falu 1538-ban kerül vissza a káptalan birtokába, mikor egy levélben - amit a vajdaasszonynak küld - azt állítja, hogy Kárásztelek már az 1090-es évek óta Szent László adományaként a váradi káptalan birtoka. (Kár. RK. oki.)
A falunk ezután vándorol egyik Báthoriról a másikra. Telegdi Katalin fiáról Báthori András fiára, Istvánra, majd ennek fiára, Andrásra, s végül Báthori Zsófiára, II. Rákóczi György fejedelem hitvesére. (Kár. RK. oki.)
Ez idő alatt 1610-ben Báthori Gábor fejedelem nemessé teszi "Demeter Jánost és fiát", s őket a kárásztelki birtokban egy minden tehertől mentes házzal megajándékozza. (Petri M.)
1660-ban a római katolikus egyházba visszatért Somlyai Báhory Zsófia (1609–1680) erdőket,
szőlőket, szántóföldeket adott a római katolikus vallásban maradt falunak, saját kúriáját pedig örök időkre a plébániának adományozta. 1732-ben említett kőtemplomából csak igen régi harangja
maradt fenn Rex Gloria Iesus Nasarenus Iudeorum felirattal (MM).
A 17. században Kárásztelek birtokviszonyai tovább bonyolódtak. Ekkor a Bánffyak elfoglalják Báthori Zsófiának szülőfalunkon belül levő "tartományait" más falvakkal együtt, mert a fejedelemasszony nem fizette meg tartozásait -14.600 forintot. Apafi Mihályt, Erdély fejedelmét, Kerczegi György somlyói lakoson keresztül keresi meg kérelmével a fejedelemasszony, aki visszaigényli uradalmát. (Petri M.) A kérelem további sorsát nem ismerjük, de a későbbi birtokviszonyokból - ahol már Báthoriak nem szerepelnek - következtethetjük, hogy a kérelem nem talált meghallgatásra.
A Bánffyak által megszerzett területek a későbbiekben tovább osztódnak a családon belül.
A 18. század második felétől nemesi kúriával és földbirtokkal rendelkezett itt a Szekrényessy család, kik közül Szekrényessy Péter (1717-1783) legendás huszárkapitány vagyonát és birtokát az épülő helyi templomra hagyományozta 1783-ban.[1]
A trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágysomlyói járásához tartozott.
1910-ben 1832 lakosából 1814 magyar volt. Ebből 1742 római katolikus, 53 görögkatolikus, 22 református volt.
Elnevezés
Évszám
Kalóztelek
1241
Kalasztelek
1338
Kaloztheleke
1477
Kalozthelek
1481
Kaluttheleke
1584
Karaztelke
1609
Karasztelek
1679
Kárásztelek környéke 1769-1773 között
Kárásztelek környéke 1769-1773 között
Mezőgazdaság
Kárásztelek jól fejlett mezőgazdaságot mondhat a magáénak. Teljes területének több mint 50%-át szántóföldek teszik ki. Kb. 100 hektár szőlőse van, a szőlőből jó minőségű bort készítenek.
Kulturális élet
Kárásztelek lakosságának többsége magyar ajkú, ma is őrzött népszokásaik, jellegzetes háztartásaik a községet turisztikailag vonzó helységgé teszik. A település Szilágy megye egyetlen olyan helysége, ahol a falu 84,17% római katolikus
Jelentős népi építészeti hagyatéka van, házainak oromzata napsugaras, virágmotívumos kazettás díszítésű.
Minden év szeptember második vasárnapján megrendezik a falunapokat, a Szent Kereszt Ünnepét.
Kárásztelek testvértelepülése a Sárvíz mentén található Káloz.
Panorámakép télenKárászteleki temető jellegzetes fejfávalKárászteleki turul szobor és katonai emlékmű
Rev. Zöldy András +1982 kárásztelki római kath. plébános, későbbi nagyváradi székesegyházi kanonok.
Mons. Dr. Hosszú László kárásztelki római kath. plébános +1983, későbbi nagyváradi egyházmegye ordináriusa
Rev. Lőrincz Ottó kárásztelki plébános, későbbi szalontai plébános, címzetes apát.
Itt született Szabó Tibor (1957) színművész, színházigazgató.
Források
Petri Mór: Szilágy vármegye monographiájaIII.: Szilágy vármegye községeinek története (A-K). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 605–610. o. Online elérés
Kárásztelek “Emlékezzünk régiekről” - Szabó Ödön és Nagy Mihály Zoltán
.svg){kind=small}
