Kriesch János (1834–1888) zoológus fia. Mintarajziskolai tanulmányai alatt Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. München és Velence után 1891/92-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1895. augusztus 15-én megházasodott; a kolozsvári Főtéri római katolikus templomban tartotta esküvőjét kökkösi Újvárossy Ilonával (Ilkával). Abt Antal és Szamossy János egyetemi tanárok voltak a násznagyok.
1896-ban rövid ideig a párizsiJulian Akadémiát látogatta, előtte Olaszországban, Spanyolországban tett tanulmányutat.
1897–1902 között Az Országház dekorációs munkálataiban működött közre.
1901-ben Gödöllőn, az Erdő (ma a nevét viselő) utcában vett házat, ezzel megalapította a gödöllői művésztelepetNagy Sándorral együtt, bár utóbbi csak 1907-ben költözött ide. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása, utóbbiak ihlették Körösfőit számos szőnyegminta és textil falikép tervezésére. 1904-ben létrehozta a szövőiskolát.[1] Az igényesebb képes kárpitok kivitelezését Párizsban megismert svéd származású barátja, a Gödöllőn letelepedő, műtermet is építtető Leo Belmonte vállalta.
1913-tól az Iparművészeti Iskolában tanított. 1913-ban Céhbeliek néven művészcsoportot szervezett.
Nagyértékű művészeti lelet Vajdahunyad várában – A Mezőgazdasági Múzeum pincéjében megtalálták Székely Bertalan és Körösfői Kriesch Aladár négy csodaszép freskóját In: Az Est, 1938. máj. 15. 5. o.